szeptember 2019

A Connecticut állambeli Waterbury-ben született, anyja táncpedagógus. Katonatiszt apja kiküldetései miatt a család sokat költözött, a kislány a Fülöp-szigeteken készítette élete első fotóit a katonai bázis lakóiról, valamint a helyiekről. Később San Franciscóban tanult a Művészeti Intézetben, ahol hamar a fényképészetre szakosodott. 1969-ben Izraelben egy kibucban önkénteskedett. 

A dél- és közép-amerikai országok példái bizonyítják, hogy az abortusz szigorú feltételekhez kötése esetén a nők sokszor a kivételként megnevezett helyzetekben sem jutnak hozzá az eljáráshoz.

Antwerpenben született polgári családból, szülei halála után ő nevelte fiatalabb testvéreit. A brüsszeli egyetemen filozófiát, a svájci Friborgban szociológiát hallgatott. 1908-tól a munkásnők helyzetének a javításán dolgozott szociális munkásként Antwerpenben. Szakszervezeteket alapított a különféle szakmákban dolgozó nők érdekeinek képviseletére. Egyik alapítója és vezetője volt 1912-ben az Algemeen Secretariaat der Christelijke Vrouwenvakverenigingen van Belgie-nek (belga katolikus női kereskedelmi szakszervezetek egyesülete).

/Elhangzott 2019. szeptember 14-én A megölt nők már nem fognak szülni - elég az erőszakból! c. demonstráción./ 

Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen rendezvényre sokan eljönnek, hiszen rólunk, nőkről, gyermekeinkről, s a biztonságunkról van szó. Sajnos abban nagyon jók vagyunk, hogy bántsuk egymást, de azzal, hogy kiálljunk egymásért vagy önmagunkért, már hadilábon állunk.

A közelmúltban szűk két hét alatt két családirtás (Buda, Andornaktálya) és egy feleséggyilkosság (