január 2011

Nők a nőkért - beszélgetés a női kvótáról

január 30, 2011 - 00:00

Szondi Ildikó szervezésében, a a szegedi Király-Kőnig Péter Zeneiskolában került sor a nők politikai szerepvállalásáról szóló beszélgetésre Szondi Ildikó (önkormányzati képviselő, MSZP), Pocsai Blanka (önkormányzati képviselő, Fidesz) és Antoni Rita, a Nőkért.hu szerkesztője, a szegedi aláírásgyűjtés egyik koordinátora között. A moderátor Sóti Judit, a Délmagyarország újságírója volt.

Megakadályozta Juhász Gyula öngyilkosságát...

január 26, 2011 - 14:14

...majd maga is öngyilkos lett.

Klima Ilona és Juhász Gyula fiatalkori barátok voltak, a költő rajongott érte, és valószínűleg neki írta Strófák c. költeményét:

"Ó, álmaimnak tündérkirálynője,
Uralkodjál örökké lelkemen,
Engedd, hogy szívem álmát rólad szője,
Habár ez álom lenne szemfedője,
És hervadása ez a szerelem!

Te csak ragyogj tündéri szépségedben,
Míg én a szürkeségbe olvadok,
Míg egyre szebben, egyre ékesebben,
A te örök bájadtól ihletetten,
Fényt szórnak rád e lángoló dalok."

Éva büntetése - globális kitekintés

január 25, 2011 - 11:31

Miközben a klímaváltozás és a túlnépesedés problémájától hangos a „zöld sajtó”, arról már lényegesen kevesebb szó esik, hogy ezt a túlnépesedést úgy produkálja az emberiség, hogy közben demográfiailag 200 millió nő hiányzik a bolygóról. Az egészséges arány alapján 100 nőre 103 férfi születik, tehát lényegesen több nőnek kellene élnie a Földön, mint jelenleg. Ezek az adatok az emberiség ellen elkövetett legsúlyosabb bűncselekményeket sejtetik.

A női test jelentésrétegei – Kukorelly Endre Ezer és 3 című regénye

január 16, 2011 - 00:48

A női testet folyamatosan szimbolikus kódokkal ruházza fel a társadalom. Az irodalmi narrációnak is központi témája a női test, ennek a testnek megszerzése, legyőzése, szexualizálása. A női test tárgyiasítása jelenik meg Kukorelly Endre könyvében, az Ezer és 3 – avagy a nőkben rejlő szív című regényben. A botránykönyvként beharangozott mű 2009-ben jelent meg és nagy visszhangot váltott ki. Botrány abban az értelemben, hogy a magyar irodalomban még nem írtak ilyen nyílt őszinteséggel a nőkről, a testiségről és a házasság hiábavalóságáról.