Minden, amire egy nőnek valóban szüksége van

Sokat gondolkoztam, hogyan írjam meg ezt a beszámolót, aztán sokadjára rájöttem, hogy nekem az "objektív újságírás" nem megy, főleg, mert nem vagyok újságíró, másrészt, mert nem vagyok objektív. Úgyhogy a változatosság kedvéért ez a beszámoló is szubjektív lesz, mint az összes többi.

 

Nem tudom, ki hogy volt vele, de a tornán tapasztaltak alapján szinte mindenkinek komplexusai maradtak hátra a gyerekkori tornaórákról, nemcsak nekem. Nekem a tornaórák iszonyú szenvedést jelentettek, folyamatos gyomorgörccsel, kudarcélménnyel, szorongással, stresszel. Hogy én "béna" vagyok, és nem tudom megcsinálni. Gyűlöltem is rendesen mindenféle testmozgást. A tornatanárok valamifajta dementorszerű képződmények voltak a szememben, akik kiszívták a tanulókból a mozgással járó örömet. 15 éves koromban találkoztam a világ legjobb tornatanárával, akit akkor eresztettek ki az egyetemről, egészen más elképzelései voltak a tornáról, diákokról, edzésekről. Önvédelmi edzéseket tartott, nekünk, lányoknak. Ez volt a beugró a harcművészeti képzéseire. A sima tornaórákon lehetett kosarazni, röpizni, kondizni, gyakorlatilag bármit, ami jól esett. Jógáztunk. Vicces volt. Öröm volt vele minden óra. Meg mondjuk kemény munka is, mert keményen megkövetelte, hogy erőltessük meg magunkat. Neki is kemény munka volt, megharcolni a vaskalapos társaival, hogy nem fog minket "elrontani" a hozzáállása, és hogy nem a klasszikus gimnasztikai gyakorlatokat végzi.

 

Aztán vége lett a gimnáziumnak, és éreztem, hogy kellene mozognom valamit, de szinte minden szervezett mozgásfajtánál éreztem azt a régi, vaskalapos dementor hozzáállást a mozgáshoz, amit annyira gyűlöltem gyerekkoromban. És jó 20 évnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek, nem vagyok béna, hanem kifejezetten sportban gazdag gyerekkorom volt, csak épp ha olyan dolgot csináltam, ami jól esett, vagy jó voltam benne, az nem számított "tornának". Lovagoltam, úsztam, síeltem, korcsolyáztam, lőttem, bicikliztem, motoroztam, jártam harcművészeti edzésekre, jógáztam, röpiztem, teniszeztem, kirándultam, falat másztam, kalandpályára mentem (hm, csupa "nőies" sport, mi?). De ez szórakozás volt, nem "sport". Csak nem régen találtam olyan helyekre, emberekre, mozgásfajtákra, ahol nem a "szenvedj" a jelszó, hanem "érezd jól magad". Ahol nem azt mondják, hogy "égjen az a zsír", hanem azt, hogy "érezd a feszültséget, mit akar vele elmondani neked a tested". Amikor nem azért fáj, hogy szenvedj, hanem azért, hogy megtapasztald a határaidat, és told ki azokat. Most valószínűleg csodálkoztok. Igen, ez is fáj. Igen, a jóga is fájt, a harcművészet is fájt, a lovagolás meg pláne! És minden első korcsolyázás fáj minden télen. De nem mindegy, miért fáj. Azért, hogy fájjon, vagy azért, mert olyan hihetetlen jól szórakoztál, hogy nem vetted észre, hogy elment az idő, és a régen használt izmok meglepődtek a használat mennyiségén, vagy azért, mert olyan dolgokat teszel a testeddel tudatosan, amiről tudod, hogy fáj, de muszáj megtenni, ha túl akarsz lépni a saját árnyékodon?

 

Az önismereti tréningen szinte szóról szóra visszahallottam imádott kamaszkori edzőm szavait. Hogy fájdalom és fájdalom között is van különbség. Hogy miért jó a fájdalom bizonyos esetekben. Hogy amikor úgy érzed, hogy már nem bírod, még van benned 50%, amit kibírsz. Hogy a tested és a pszichéd állandó kölcsönhatásban vannak egymással. Hogy a test jelez, mi a probléma a pszichével. Hogy iszonyú sok mindent el lehet érni azzal, hogy ha hiszünk benne. A test nagyon sok mindent meg tud csinálni, amit a psziché/tudat lezárol. Vibrálás. Hogy merd kiereszteni a hangod, ha úgy érzed, hogy kell. Hogy ne félj a kényelmetlenségtől, az hozza elő a változást. Merj magasabb lenni, tágabb lenni, több teret elfoglalni (Egyszer nézzétek meg, hogy a kultúránk mit oktat a nőknek, és férfiaknak területfoglalásként viselkedési utasításokba ágyazva, akár buszon, vagy metrón. A nők összehúzzák magukat, térd összezárva, boka keresztezve, comb alá húzva, vállak behúzva, felsőtest előredőlve, fej lehajtva. Kéz, csomagok az ölben, vagy lábnál, hogy amikor fel kell állni, keresztül kelljen magát verekedni rajta. Minden gesztus arról árulkodik, hogy bocsánat, hogy létezem, elnézést kérek, próbálok úgy csinálni, mintha itt sem lennék. Férfiak térdeket szétteszik, lábukat kinyújtják, csomagot maguk mellé teszik, felsőtest hátradől, karok, vállak széttéve, fej felemel. Az egész azt sugározza, hogy itt minden az enyém, nektek csak megengedem, hogy használjátok azt a teret, amire éppen ebben a pillanatban nem tartok igényt.)

 

Az egész edzés 9 órát tartott, két részre osztva, megállás és szünet nélkül, ami persze nem jelentette azt, hogy ha valaki ki akart surranni pisilni, az ne tehette volna meg. Könnyű, de meleg és réteges ruhákat tanácsoltak a szervezők, polifómot, könnyű ebédet. A tréning a tréner bemutatkozásával és a tréning céljának, képzési módszerének bemutatásával kezdődött. (Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem találkozni Szil Péterrel olyan volt, mint egy feketének találkozni Martin Luther Kinggel. És ilyen élményem sok volt az elmúlt pár hónapban, megismertem a kortárs magyar nőjogi mozgalom nagy ikonjait, akikről, akiktől kamaszkoromban annyit hallottam/olvastam. Szóval nagy élmény, na.) Természetesen volt bejelentkezés, és kijelentkezés, mint minden rendes csoportfoglalkozáson (aki még nem volt ilyenen: bemutatkozás, elmondani, mit tudsz az egészről, és mit vársz tőle, amikor meg kijelentkezünk, elmondani, hogy érzed magad, és hogy mit viszel magaddal), mindenki feltette a kérdéseit, majd elkezdődött a tréning mozgási része. Minden gyakorlat integrált légzéssel záródott le, és nyújtózkodással. Ez nagyon fontos, hogy a feszültséget kifújd magadból, egy nagy oxigénfröccsel ellásd a szervezeted, és gerincedet kinyújtsd egy esetleges helyzetből. Péter megmutatta, hogyan jár a mai felegyenesedett ember. És hogy hogyan lenne kényelmes, ha mindannyian egy biztonságos világban élnénk. Volt afrikai tánc gyakorlat, volt fejenállás (Nálam itt tört el a mécses, világ életemben tudtam fejenállni. Most nem ment.), gyertyaállás, napköszöntés, gyakorlatilag szinte minden jógapózt végigvettünk. Nekem a legnagyobb poén a mabu volt, amivel 18 éves korom óta nem találkoztam. Ez egy mély ülésszerű állás, melyben a lábfejek párhuzamosak, térdek mélyen behajlítva, szét tolva, csípő előrebillentve, és ezt a pózt kell tartani sokáig. És amikor már nem bírod, akkor még 50% van benned. Ez a póz kicsit olyan volt nekem, mint valami hazatérés. És jó volt újra azokat a gondolatokat hallani, mint kamaszkoromban. Mondanom sem kell, hogy mire eljutottunk az egy órás ebédszünetig, addigra már mozdulni is alig tudtam, minden porcikám ellenkezett. Úgyhogy ebéd után szó szerint leestem a lábamról, betettem magam egy stabil oldalfekvésbe, betakaróztam, és talán még aludtam is egyet. Ebéd után egy kis bemelegítőt táncoltunk egy Beatles-dalra, majd ismét bejelentkeztünk, ismét volt egy órás beszélgetés, majd továbbfolytatódott az edzés újra a földeléssel, a mélyüléses állással, majd hasizomgyakorlatokkal, napköszöntéssel, rengeteg légzésgyakorlattal. A nap egy kellemes teázással majd kijelentkezéssel zárult.

 

Jól jellemzi az egész tréning közösségi, környezetvédő, és pro-feminista szemléletét, hogy amikor elbőgtem magam, "csak" hárman rohantak oda hozzám, hogy mi bajom van (ezúton is köszönöm a gondoskodásukat, nagyon jó esett), az ajtó mellett 3 papír bevásárlótáska várta a szelektíven gyűjtött hulladékot, és hogy 4 fiú volt a társaságban, és mivel hétvége lévén a fiú vécét felújították, a lányok engedélyét kérték, hogy a fiúk is a lányvécébe mehessenek be. Úgyhogy még a vécé is genderfüggetlen használat alá esett. :)

Szóval nekem nagyon pozitívak a tapasztalataim, és ajánlom sok szerettetel mindenkinek. A testetek a tiétek, a testetek örömforrás, a testetek szereti a mozgást, és meg is fogja hálálni.Vagy ha másért nem, azért mozogjatok, hogy bosszút álljatok a tesitanáron, hogy a hátralevő életetek mozgásának örömét már ne tudja megkeseríteni. Vegyétek vissza a mozgás örömét.

 

Az önismereti tréning elérhetőségei, és leírása:

www.szil.info

www.onismeretitorna.blog.hu

 

Az egész testet átmozgató önismereti torna nemcsak teherbírásunkat növeli: fontos önismereti információhoz is jutunk belôle. Az emberi test lenyomata mindannak, ami fizikailag és lelkileg történt velünk. Amiről azt hisszük, karakter vagy alkat, nagy részben ezekre a történésekre adott testi válasz, azokhoz való alkalmazkodás. A testpáncéllá vált túlélési taktikák gyakran a gyerekkorban kiszabott szűk határok közé szorítják felnőtt kapcsolatainkat. Nehezen emel például hangot igazságtalanságok ellen az, akinél a légzést szabályozó mellkasi izomzat, torok, állkapocs ahhoz idomult, hogy minél kevesebb zajt csináljon.

Az önismereti torna révén pontosan megismerjük, hol "testesülnek" meg bennünk a védekezési mechanizmusok, sőt, át is alakíthatjuk ezeket – ez a torna terápiás "mellékhatása". Csecsemőkorunktól mozgás révén alakítunk ki új idegi kapcsolatokat, tanulunk meg gondolkodni, fogjuk föl a világot. Felnőtt korban is mozognunk kell, ha másképp akarunk gondolkodni, érezni, a világban lenni. A rugalmas, teherbíróbb test jobban megfelel a tágabb gondolkodásnak, a vibrálóbb érzelmeknek és a kitáguló térnek, amit magunkban és magunk körül teremteni akarunk.

A módszer oktatója, Szil Péter, harmincévi külföldön folytatott természetgyógyász és pszichoterapeutai munkája alapján hozta létre a gyakorlatsort, több forrásból (Psycho-calisthenics, jóga, Bioenergetics, aikido, tibeti gyakorlatok, Polarity Therapy, Feldenkrais módszer, Applied Kinesiology stb).

Már egy alkalommal (ami egy egész napot vesz igénybe) elsajátítható a gyakorlatsor, csakúgy, mint annak rövid, a sietős hétköznapokban is alkalmazható változata. Az önismereti torna ugyanis akkor a leghatékonyabb a fentebb leírt hatások elérésében, ha minél gyakrabban, lehetőleg naponta végezzük azt. A lendület fenntartására, a gyakorlat elmélyítésére és a csoportos, közös inspirációra (legalább is egy ideig) a kb. 10 hetente ismétlődő tanfolyamon való rendszeres részvétel a legalkalmasabb. Igény szerint a későbbiekben közös heti gyakorlási alkalmakra is lehetőség nyílik, képzett asszisztensek vezetésével. A tanfolyamhoz laza (zipzár, öv, gomb, stb. nélküli) öltözék, és polifoam vagy jógamatrac szükséges. Hozzon magával bőven vizet, az ebédszünetre pedig könnyű, lehetőleg zöldségből és gyümölcsből álló ebédet, máskülönben el fog nehezülni a délutáni foglalkozás idejére.

Időpontok (2009-2010):
2009: nov. 14. 2010: febr. 6, ápr. 17, jún. 19, szept. 4, nov. 13.
10-től 19 óráig

Helyszín:
Szinyei Merse Pál Gimnázium (Bp, VI. Szinyei Merse u. 7-9.) tornaterme

Ár:
11 000 Ft/alkalom
Diák 18 év felett, nyugdíjas, munkanélküli, gyes: 9 000 Ft
Diák 18 év alatt: 7 000 Ft
Bérlet (minden módozatban): 6 alkalom 5 áráért
Vagy egyéb megegyezés szerint...

Jelentkezés:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Nagy Monika, 70/230 - 56 - 35
Szigeti Vera, 70/933-97-46