„De hiszen azt mondja, hogy szeret!” – Hogyan ismerhető fel a bántalmazó férfi?
Módosítás dátuma: 2012. július 07. szombat, 01:19 Írta: Feledy Ilona 2012. július 06. péntek, 23:07
A könyv szisztematikusan leírja, mi alapján választ partnert a bántalmazó típusú férfi, hogyan kezd udvarolni, és miként mélyíti el a kapcsolatát a kiszemelt nővel. A mű a lelki bántalmazás felépítését mutatja be, melyből idővel fizikai bántalmazás is lehet.
Függetlenül attól, hogy a bántalmazó viselkedése tudatos vagy tudattalan, cselekedetei meghatározott érzelmi és lelki reakciókat váltanak ki partnerben. Ezek olyan manipulációk, amelyek a nő önértékelését csökkentik. Ezeknek a férfiaknak szükségük van rá, hogy uralják a partnerüket; az ilyen fajta kapcsolattól érzik úgy, hogy erősek, biztonságban vannak. (Lásd: férfias férfi, és nőies nő sztereotípiái)
Sajnos ebben a kultúra is támogatja őket. A nőket arra tanítják, hogy a partnerük megtartása érdekében a férfi kedvében kell járniuk, le kell adniuk az igényeikből, és szemet kell hunyniuk bizonyos sérelmek felett. A tündérmesék, a média, a család és a közösség által előadott történetek mind az ilyen kapcsolatok idealizálására tanítják őket. Mindez kiszolgáltatottá teszi a nőket a bántalmazó férfival szemben.
Ez a könyv nem ír a fizikai bántalmazásról. Az érzelmi manipulálás stratégiáját írja le, azt, hogy jön létre az érzelmileg és lelkileg bántalmazó kapcsolat. Rávilágít arra, hogy a bántalmazók hogyan viselkednek a viszony kezdetétől: hogy szemeli ki a férfi a nőt, építi ki tekintélyét és hogy fokozza a kapcsolat intenzitását és iramát, hogy ezzel is pszichológiailag kikényszerítsen és aztán bebetonozzon egy egészségtelenül működő kapcsolatot.
- A nő kiválasztása
Milyen tényezők szerint alakulhat ki az egyenlőtlen/bántalmazó kapcsolat? Mi alapján választ a bántalmazó férfi?
Összességében elmondhatjuk, hogy a potenciális bántalmazók a legkisebb ellenállás felé mennek, azaz igyekeznek alacsony önbizalmú, hozzájuk képest hátrányosabb tulajdonságokkal, körülményekkel, státusszal bíró nőket kiszemelni, akik "felnéznek" rájuk. Pl.
- Hagyományos családi háttér, esetleg szigorú vallási neveltetéssel összefonódva. Itt azt tanítják, hogy a férfinak az a szerepe, hogy irányítson és döntéseket hozzon, a nőé pedig az, hogy ellássa a férfit, és a gyerekeit.
- Jelentős korkülönbség a férfi javára: a bántalmazó férfiak gyakran azért választanak sokkal fiatalabb partnert, mert ők könnyebben befolyásolhatók.
- Jelentős jövedelemkülönbség: a nő anyagi kiszolgáltatottságához vezet. A nőket arra tanítják, hogy olyan férfit válasszanak, aki jól keres, nem arra, hogy ők maguk jól keressenek. (lásd Hamupipőke-mítosz: a nőt nem a saját jogán való, hanem a férfi révén való felemelkedésre biztatja a társadalom - a szerk. megj,)
- Nagy iskolázottsági különbség a férfi javára.
- Jelentős magasságkülönbség a férfi javára, illetve jelentős alkati különbség a két fél között.
- Testi vonzerő jelentős különbsége: a férfi észrevehetően előnyösebb külsejű, mint a nő. (Egy előnyös külsejű nő sok esetben nagyobb önbizalommal bír, így kevésbé fogja tűrni a megaláztatást.)
- A férfi szexuálisan tapasztaltabb, mint a nő. (Bántalmazó hajlam esetén gyakran járul ehhez kettős erkölcsi mérce: pl. a férfi elvárja, hogy partnere szűz legyen, vagy ha nem az, féltékeny a múltbeli kapcsolataira, azokról kérdezősködik.)
(Ezen különbségek közül 1-2 megléte természetesen nem feltétlenül vezet bántalmazó kapcsolathoz, de ha a kapcsolat e különbségek miatt (és nem ezek ellenére) jött létre, azaz ha a férfi, felsőbbrendű pozícióját féltve, a párkereséskor kimondottan kerüli az övével azonos státuszú, korú, iskolázottságú, presztízsű nőt, akkor már gyanakodhatunk - a szerk. megj.)
Előfordulhat - ritkábban - olyan eset is, hogy a fenti tendenciával ellentétben a bántalmazó egy erős nő "megtörését" tűzi ki céljául. (Éppen ezért bárki áldozatul eshet.)
Mire vigyázzunk már a legelején?
Ne legyünk elbizakodottak (ne hagyatkozzunk arra, hogy "velem ez úgyse történhet meg, én ennél okosabb, erősebb, jobb megfigyelő stb. vagyok"): mindenkiből válhat áldozat, ezért nagyon fontos a figyelmeztető jelek időbeni felismerése.
Ne a szavakra figyeljünk, hanem a viselkedésre, a tettekre, bármilyen sármos, jóképű férfi is vall szerelmet teljes átéléssel. Figyeljük meg, van-e ellentmondás a szavak és a tettek között: csak mondja, hogy szeret, vagy ki is mutatja, a viselkedése is erre utal?
- Udvarlási szakasz:
A bántalmazónak az a célja, hogy észrevétlenül manipulálja a nőt. Ennek két eszköze lehet: összpontosítás és az intenzitás.
Összpontosítás: mélyen a nő szemébe nézve isszák minden szavát. Úgy tesznek, hogy a nő tökéletesen érezze: ő a világ közepe. És ekkor nem játsszák meg magukat, valóban minden szót meg akarnak jegyezni, mert minél több információhoz akarnak jutni a nőről, amit a későbbi manipulációk során fel is használnak. A férfi megpróbál minél több személyes információt megtudni a nőről, miközben magáról alig beszél.
A megszerzett információk birtokában a férfi az elején úgy fog viselkedni, ahogy a nő várja, és azt mondja, amit csak hallani akarnak. Eljátssza, hogy ő a herceg fehér lovon. Sajnos ennek könnyen áldozatává válhat egy tapasztalatlan nő (lásd: tündérmesék, sztereotípiák hatására), pláne, ha a leendő partner egy rendkívül vonzó, jóképű férfi.
és/vagy
Intenzitás: A bántalmazó biztosra akar menni, ezért minél hamarabb szeretné a kapcsolatot elmélyíteni. Elhúzza a találkozókat, vagy a hosszú (esetleg több órás) telefonbeszélgetés alkalmával nem engedi, hogy a nő tegye le a telefont. Mindent elkövet, hogy a nő lehengerelve érezze magát. (Jellegzetes az is, hogy feltűnően gyorsan akar haladni a kapcsolatban, legszívesebben átugorná az ismerkedési, "udvarlási" szakaszt; minél hamarabb, irracionálisan rövid időn belül magáénak akarja tudni a nőt, sürgeti az együtt járást, az összeköltözést, nem akar a nőnek gondolkodási időt adni - mert ugye nem meri a nemleges választ megkockáztatni. És a nő bizonytalansága ilyen esetben pontosan arra utal, hogy érzi a kényszert - csak sajnos legtöbbször elnyomja a kételyeit - szerk.)
Mire érdemes figyelni az udvarlási szakaszban?
- Hogyan beszél más nőkről (pl: az anyjáról, vagy a volt barátnőiről)
- Ne hagyja, hogy a jövőről szőtt mesékkel kábítsák el, miközben még alig ismerik egymást!
- Ne dőljön be a túlzó bókoknak!
- Figyelje, hogyan reagál más vonzó nőre!
- Ne adjon ki magáról ismeretlennek magánjellegű információkat!
- Legyen óvatos, ha a leendő partner már a legelején parancsolgat, esetleg kritizál (jó szándékú javaslatnak álcázva)
- Figyelje meg, könnyen lesz-e dühös.
- Figyelje meg, kit tart felelősnek a saját életéért?
- Ne hagyja figyelmen kívül a figyelmeztető jeleket, ne keressen kifogásokat!
- Ne nyomja el a gyanúját pusztán sajnálatból, pl. mert "nehéz élete volt."
- A hálószövés
A férfi tekintélyt akar szerezni a nő előtt. Ezt kis lépésekben fogja megtenni, és emiatt nem lát át rajta annyi nő. Szépen fokozatosan, és főleg észrevétlenül kezdi leépíteni a nő önbizalmát.
Meg akarja mutatni, hogy ki irányít, és biztos akar lenni abban, hogy ezt a nő rá is hagyja. Például már a legelső randevúk alkalmával igyekszik a legapróbb dolgokban is dönteni, és abból nem enged: ha étterembe mennek, a férfi mondja melyikbe menjenek, ha a nő mást mond, finoman lebeszéli. Nem érzi magát kényelmesen, amíg nem ő hoz meg minden döntést. A nő észre sem fogja venni, hogy az irányítás mekkora részét már át is adta neki, és már mennyire rajta van egy bántalmazó kapcsolathoz vezető úton.
Mindent megtesz, hogy a nő őt férfiasnak, lovagiasnak lássa. Amennyire csak lehet, megpróbálja majd a nőt pénzügyileg is függővé tenni. A bántalmazónak begyakorlott válaszai vannak, ha esetleg a nő bírálná őt. Minél okosabb, és minél jobban tud manipulálni, annál ügyesebben fogja kimagyarázni a viselkedését. Akár még bűntudatot is kelthet a nőben.
Ha megpróbálja megmondani önnek, mit tegyen, vagy túl személyes vagy oda nem illő kérdéseket tesz fel, ha bármilyen helyzetben abból indul ki, hogy ő az irányító (pl. úgy rendel ételt önnek, hogy nem kérdezte meg) tartson távolságot, és figyeljen az ellenőrzés és manipulálás újabb jeleire!
- Előkerülnek a láncok
A bántalmazók előszeretettel használják a „ húzd meg, ereszd meg” taktikáját. A férfi nem elégszik meg azzal, hogy egyszerűen felhívja a figyelmet a saját előnyös tulajdonságaira. Folyamatosan rá fog mutatni társa hibáira (akár a külsejét, akár a jellemét tekintve), vagy arra, hogy annak milyen hiányosságai és hátrányai vannak vele szemben. Minél inkább sikerül elbizonytalanítania önmagában a társát, annál jobban érzi magát a kapcsolatban a bántalmazó.
A bántalmazó ellentmondásos viselkedés révén tesz szert pszichológiai előnyre. Egyrészről dicséri és kényezteti párját, másrészt lekezeli és érezteti vele, hogy érdemtelen az ő tiszteletére. Folyamatosan érzelmi fájdalmat okoz, és elbizonytalanítja a nőt az önértékelését illetően. Negatív összehasonlításokat tesz a partnere, és a többi nő (pl. korábbi partnerei) között (külsőt, személyiséget, netán szexuális teljesítményt illetően). Egyik nap szeretetteljes és nagylelkű, másik nap hideg és távolságtartó.
A figyelemelterelés illetve összezavarás céltudatosan használt eszköz annak megakadályozására, hogy a nő magához térjen. Ne engedje, hogy kimagyarázza magát, amikor megsérti vagy félrevezeti önt!
Tegye fel magának a kérdést: maradéktalanul kellemesen érzi magát vele, vagy fél, hogy hibázni fog?
Az egészségtelen kapcsolat egyik legbiztosabb jele a kettős mérce. Mond-e, tesz-e partnere olyan dolgot, amelytől ő maga azonnal dühbe gurulna, ha ön tenné vele? Többet enged-e meg magának a partner Önnel szemben, mint fordítva?
- Kattan a bilincs
A bántalmazók hamar rájönnek, hogyan lehet egy másik embert manipulálni. Elég következetesen megjutalmazni a kívánatos viselkedést és büntetni az ellenkezőjét. Később a kívánatos viselkedés fennmarad akkor is, amikor már nem jutalmazzák. Amikor a bántalmazó partnere aláveti magát a befolyásolásnak, jutalmazni fogja, amikor pedig ellenáll, érzelemeiben fogja bántani.
A bántalmazó kezdeti viselkedése színjáték, hosszú távon kemény munkájába kerül leplezni, ki is ő valójában. A bántalmazók megfigyelik, hogy az ember önértékelése és a kapcsolatokkal szemben támasztott elvárásai összefüggnek. Az alacsony önértékelésű emberek nem várják el a partnerüktől, hogy szeretettel, tiszteletteljesen bánjanak velük. Minél inkább sikerül a bántalmazónak lerombolnia a párja önértékelését, annál kevesebb jutalommal is rá tudja venni arra, hogy vele maradjon, és annál kevéssé valószínű, hogy ellen fog állni az akaratának.
Az önbizalom leépítése mellett a befolyásolás másik módszere az elszigetelés, pl: partnere ragaszkodik ahhoz, hogy elkísérje önt mindenhova. Finomabb módszernél kedves és nagylelkű lehet, mindenkinek a kedvére tesz, hogy meggyőzze őket milyen nagyszerű ember is ő. Aztán amikor már ön teljesen függ tőle, „megváltozik”. Mire ez megtörténik, az ön barátai és családja esetleg már el sem hiszik, hogyan bánik önnel a zárt ajtók mögött. Ha a bántalmazó türelmetlenebb. más módszert választ: ha egy ilyen férfi elmegy a nővel valahova a lehető legnagyobb érzelmi büntetést fogja kiszabni: nem mutat lelkesedést, más nővel flörtöl, hangoskodik, illetlen megjegyzéseket tesz stb.
Pl. "kell"-e Önnek a kapcsolatban engedélyt kérnie, ha találkozni szeretne a barátaival, ha menni szeretne valahova? (Ha egy kapcsolatban az "elengedés-nem engedés" kérdése felmerül, gyanakodhatunk bántalmazó kapcsolatra, mert ez az alá-fölérendelt szülő-gyerek viszonyba illik, de nem két egyenrangú ember partnerkapcsolatába!)
Másik jellegzetessége a bántalmazó személynek, hogy utálja a párja barátait, és igyekszik elérni, hogy minél kevesebbet találkozzon velük. (Mert fél, hogy ráébresztik arra, hogy bántalmazó kapcsolatban él - pont azért, mert tudja, hogy ez nem alaptalan!) Egy egyenrangú partner inkább még biztatja a párját a társas életre, ha látja, hogy az bezárkózik.
- A hálószobában
A bántalmazók nem mentesek attól a kultúra által közvetített ideológiától, miszerint a férfiakat megilleti a szex. Ez az úgynevezett "male sex right" azaz a "férfiak szexhez való jogának" képzete: biológiailag semmi sem bizonyítja, hogy a férfiaknak nagyobb szükségük lenne a szexre, mint a nőknek.
A bántalmazók elvárják partnerüktől, hogy amikor csak akarják, rendelkezésükre álljanak szexuálisan, mivel úgy hiszik: minden körülmények között jár nekik az, hogy a nő kielégítse őket. Ha a nő nemet mondana a szexre, a bántalmazó megharagszik, vagy „csak” megsértődik, hogy a nő lássa, azért van rossz kedve, mert akaratának ellen szegültek.
Gyakori a nő élvezetének elhanyagolása, az ezzel kapcsolatos nemtörődömség (pl. az előjáték elhagyása, a nő kielégítésének elmaradása, jellemző módon a kapcsolat előrehaladtával). Tipikus bántalmazói elvárás, hogy a nő "ne tegye szóvá", ha nem elégült ki.
Jellemző továbbá a nő által nem kívánt szexuális technikák erőltetése, az ezzel kapcsolatos érzelmi zsarolás vagy akár fizikai értelemben vett erőltetés is.
(Megj.: egyes bántalmazók a partner alárendelésének szexuális vonatkozásait kihagyják, viszont ebben az esetben gyakran hivatkoznak erre, elvárják, hogy a nő ezt ne természetesnek vegye, hanem olyannyira (túl)értékelje, hogy a többi bántalmazó megnyilvánulás felett hunyjon szemet!)
- Az ellenvetés leszerelése
A dolog kulcsa, hogy a bántalmazó hogyan reagál az ön ellenvetéseire, és miként sikerül azokat bagatellizálnia. A bántalmazó viselkedés egyik jellegzetessége, hogy a kapcsolattal, viselkedéssel kapcsolatos problémékat nem lehet vele érdemben megbeszélni, mert vagy kifogást keres, vagy meggyőzi a partnert, hogy felfújja, nem kellene így éreznie.
Példák az ellenvetések leszerelésére:
1. Zavarja önt a féltékenysége, és ezt meg is mondja neki. A válasza:
- Ez azért van, mert annyira szereti önt
- A legutóbbi barátnője megcsalta
2. Ön arról panaszkodik partnere túl sok mindenben korlátozza. Ő erre:
- Csak biztos akar lenni abban, hogy ön jól van
- Ez nem korlátozás, hanem törődés
3. Ön úgy gondolja, a partnere túl tolakodó:
- Egyszerűen csak minden tudni akar önről
- Nem kellene, hogy a szerelmeseknek titkaik legyenek egymás előtt
4. Önt zavarják a dühkitörései. Erre ő:
- Azt mondja azért viselkedik így, mert nagyon szenvedélyes
- Ráfogja valamire, ami aznap történt vele
5. Nagyon alattomosan kritizálja Önt, és ön szóvá teszi, hogy kegyetlenül viselkedik. Mire ő azt válaszolja:
- Csak segíteni akar önnek a fejlődésben. (Komoly vészjelző!!!)
- Ne legyen ilyen mimóza.
6. Ön közli vele, hogy több időt szeretne a barátaival és a családjával tölteni. Mire ő:
Megérti, ám ragaszkodik hozzá, hogy ő is önnel menjen, majd mindent megtesz, hogy az ön számára kényelmetlen helyzetet teremtsen
7. Ön szakítani akar, mert a partnere valami retteneteset csinált. Mire ő:
- Csak azért tette, mert félt, elveszíti önt.
A bántalmazó nem tartja érvényesnek a partnere ellenvetéseit. Úgy érzi, joga van ahhoz, hogy úgy bánjon önnel, ahogy csak kedve tartja. Szintén gyakori taktikája a bántalmazónak, hogy megvádolja önt: mindent aránytalanul felfúj, túlliheg.
(További taktika a partner problémáit "hisztinek" minősíteni vagy egyéb devalváló jelzőkkkel illetni)
Csak amikor ön már végképp otthagyja őt, akkor esik a bántalmazó pánikba, és kezd esküdözni, hogy megváltozik. Ám még a legjobb szándékok mellett is csak a bántalmazók kis hányada (max 10%-a) képes alapvetően megváltoztatni a viselkedését. A többiek csak addig buzgólkodnak rajta, amíg vissza nem könyörgik magukat, majd csakhamar visszatérnek korábbi viselkedésükhöz. (Sőt, van, aki csak rosszabb lesz.)
8. Szorul a hurok
Ha ön úgy dönt, szorosabb kapcsolatra lép a bántalmazóval, összeköltöznek, vagy ne adj Isten összeházasodnak, számítson jelentős változásokra a férfi viselkedésében.
Ön ekkorra már nagymértékben függ tőle. Ekkorra már elszigetelte Önt úgy szavaival, mint a viselkedésével. Ekkorra a bántalmazó már minden tőle telhetőt megtett azért, hogy ön úgy érezze, csak akkor van biztonságban, amikor vele van. Ekkorra ön talán már rendszeresen az ő szavaival és nézőpontjaival fogja megmagyarázni helyzetét másoknak, és önmagának.
Mihelyt ön elkötelezte magát, a férfi többé nem érzi szükségét annak, hogy megerőltesse magát. Egyre nyilvánvalóbban parancsol, nem kér.
Mihelyt az ujjára húzta a karikagyűrűt, egyre gátlástalanabbul fogja önt saját tulajdonának tekintetni, és mindig megszabja, mit tegyen. A bántalmazók súlyosan birtokló és betegesen féltékeny emberek.
Sok nőt csak az elköteleződés után kezd fizikailag is bántalmazni a partnere. Bármilyen súlyos a támadás okozta sérülés, bármennyire megbánta tettét utólag, a férfi hamar megtalálja a módját, hogy elbagatellizálja az okozott kár jelentőségét, és önt okolhassa a történtekért. Kitartanak amellett, hogy végeredményben a nő hibája volt minden, még akkor is, ha korábban beismerték tettüket. A legtöbb bántalmazónak szelektív az emlékezete is.
A legtöbb bántalmazó időről időre kirohanásokat produkál, számítva azok megfélemlítő hatására. Miután a férfi kitombolta magát, ön elfogadja a bocsánatkérést, majd önök mindketten megbocsátanak és felejtenek. A felejtés persze csak az ön feladata. Partnere emlékezni fog az ön minden hibájára. Ezt a taktikát több más egészíti ki:
- Megfélemlítés: bizonyos együtt töltött idő után a férfi képes arra, hogy csupán arckifejezésekkel vagy gesztusokkal tudassa Önnel, ha mérges.
- Fenyegetések: a legtöbb bántalmazó, ha ön szakítani akar vele, azzal fenyegetőzik, hogy kárt tesz önben, önmagában, esetleg a gyerekeiben, az ön családjában. (A partner megölésére vonatkozó fenyegetést, mint arról a hírekből hetente értesülünk, időnként be szokták váltani - ám az öngyilkosságra vonatkozót általában nem, illetve ha mégis, csak annak biztosításával, hogy az semmiképp ne legyen "sikeres". Ne hagyja magát ezzel zsarolni! Értesítse az öngyilkosság emlegetéséről a volt partnere családját, testvérét, legjobb barátját - ezzel az Ön felelőssége véget ért - a szerk.)
- Kritizálás: ezek szintén egyre gyakoribbá és kegyetlenebbé fognak válni.
- Megszégyenítés és zavarba hozás: a kapcsolat komolyra fordulása nem akadályozza meg a bántalmazót abban, hogy továbbra is a megszégyenítés és a zavarba hozás páros fegyverével ássa alá az ön önbecsülését
- Aláaknázza az önbizalmát: hangsúlyozza, mennyire vágyik valamire, ami önben nincs meg, és amit nem tud elsajátítani. Kimutatja mennyire lenézi önt, és gúnyt űz abból, amihez ön ért.
- Kártékony kitárulkozások: a férje kéretlenül mesél önnek más nők iránt érzett vonzalmáról (különösen, ha ezek a nők közel állnak önhöz). Célja az, hogy ön úgy érezzek, versenyeznie kell velük, vagy kételkedjen abban, számíthat-e rájuk.
- Felelősség áthárítása: bántalmazóval párkapcsolatra lépni annyit tesz, elfogadni, hogy ön a felelős, ha valami rosszra fordul. Az ön tetteit kettős mérce szerint fogják megítélni. Ne számítson kölcsönösségre!
- Megőrjítés: abból áll, hogy a bántalmazó meggyőzi önt: a dolgok nem úgy történtek, ahogy ön emlékszik. Pl. ragaszkodik hozzá: a tárgyak amelyekről ön biztosan tudja, hogy egy adott helyen voltak az otthonukban, sosem voltak ott. Ennek a viselkedésnek az a célja, hogy aláássa az ön önbizalmát, még önmaga előtt is.
A becslések szerint Magyarországon minden 5. nő van, vagy volt élete során fizikailag bántalmazó kapcsolatban. Ez a nők 20%-át jelenti. Nagyon nagy szám! És ez „csak” a fizikai bántalmazásra vonatkozik, a lelki bántalmazás nincs benne, az ennél jóval nagyobb szám. Mindez azt jelenti: majdnem minden nő életében legalább egyszer volt ilyen jellegű, érzelmileg bántalmazó kapcsolatban.
Megosztás:
Írta: rókatorta, július 07, 2012
-
- +2
-
-
Írta: rókatorta, július 07, 2012
-
- +1
-
-
Írta: Admin Bogi - Vasszűz, július 08, 2012
Off, de bántalmazás: pénteken láttam a híradóban ezt a hírt:
http://index.hu/belfold/2012/0...tmikloson/
A rendőrségi szóvivő kétségbeesetten mondja: ez valami nagy elborulás lehetett, mert 20 késszúrás. És még ilyeneket mond, hogy a "kapcsolatnak voltak viharos szakaszai". Egyszer nem jött ki a száján, hogy párkapcsolati erőszak. Ott fekszik a saját kollégája holtan, teljesen megrendül, és nem érti. A rendőrség nem érti a párkapcsolati erőszakot.
Akkor mit várunk tőlük?
-
- +2
-
-
Írta: Ultor, július 12, 2012
Nem hibáztatni akarom az áldozatokat, csak nem tudom hogy jól gondolom-e hogy ahogyan a bántalmazónak is van ismertetőjegye, úgy az áldozatnak is. És önmagára talán könnyebb reflektálnia valakinek, mint a másikra - akibe mondjuk fülig szerelmes is- lehet, hogy jó lenne, ha tudatosodna azokban a nőkben - egy bántalmazó kapcsolat után és még a következő előtt- hogy ők bizony áldozattípusok.. Legalábbis én magánemberként beszélgetésekben errefelé is próbálom terelni - mire figyeljen a férfiban és mire magában, azt akár férfi nélkül is lehet, csak egyedül.. Mert nem minden nővel lehet megtenni - csak megpróbálni lehet mindegyikkel.. (Vagy ez sem feltétlen igaz...) Persze nem szeretném azt hangsúlyozni hogy ő a felelős, de ha valaki el akarja kerülni akkor változtatnia kell elsősorban az önértékelésén. Hiába tudja, hogy mik azok a mondatok a másik szájából, amik vészt jóslóak -mert sokan tudják- azokat lereagálni sok minden kell, pl.büszkeség és pont azt ássák alá.
-
- +2
-
-
Írta: Angyalhaj, július 12, 2012
Van olyan, hogy szinte tapintani lehet a férfi mérlegelését, hogy akkor most mihez kezdjen ezzel a kis nővel.
Hangsúlyozom, hogy ezek a saját tapasztalataim. Másról nem tudok tudósítani.
-
- +1
-
-
Írta: Ultor, július 13, 2012
Sajnos mostanában úgy gondolom, hogy a férfiak többsége bántalmazónak mondható. (Nyilván nem mindegyik fizikailag.) De egész kis koruktól abba szocializálódnak, hogy ők a teremtés koronái és ezt tessék elismerni és respektálni. Viszont van itt egy kis ellentmondás. Egy ilyen tipikus férfi ugyanis a saját jól felfogott kényelme érdekében mindent azzal akar elintézni, hogy ő férfi... Ezzel indokolja a félrelépéseit, a teljesen elszállt szexuális követeléseit, azt hogy csak a TV-t nézi -hiszen a figyelme nem disztributív- és ezzel indokolja az agresszióját. (Nem arra a fajtájára gondolok, ami az életben maradás záloga lehet, hanem az öncélú, kegyetlen, beteges, leuralós agresszióra, amivel egymás közt döntik el kinek hosszabb a szerszáma. Férfiak között dolgozom, időnként olyan a hangulat mint egy koncentrációs táborban, amikor az "alfa" szétdörrent köztük. Undorító.)Mivel férfi, nem kell gondoskodónak lennie (értsd: nyugodtan figyelhet magára egész életében, ha néha másra is figyelni próbál akkor babérkoszorút neki).
Ez idáig rendben is volna. de akkor miért kellene tisztelni és ugyan hogyan? Vagy milyen alapon várják el? Akkor kezdjék el inkább ők is összerántani magukat, ha már úgyis ők a teremtés koronái akkor ne valami félállati sorban akarjanak vegetálni ráadásul úgy, hogy azt még legitimálják és tiszteljék is. Akkor vagy a kecske, vagy káposzta. (Az állatoktól meg elnézést kérek ezúton is, velük aztán igazán nincsen semmi baj, ez csak egy jelző akart lenni.)
És igenis szívesen konfrontálódom emiatt, nem mintha keresném a bajt, de elegem van belőle, hogy mindig nekem kell elkerülni. (Ha nem, akkor én vagyok érte a felelős, mert "úgy" néztem nyilván, vagy nem mentem arrébb időben, hogy egyáltalán ott voltam, eleve hánykor és miben meg minek.) Hogy lesütött szemmel,a torkunkban dobogó szívvel mehetünk végig az utcán este fél 11-kor egy értettségi találkozó után a városon ha szembe jön pár hangoskodó férfi. A minimum, hogy megalázó megjegyzéseket tesznek. És inkább örüljünk neki?! meg értsük meg, mert a nők olyan megértőek tudnak lenni..
Fog ez valaha változni?
-
- +0
-
-
Írta: Bubu75, július 13, 2012
-
- +0
-
-
Írta: rd.8495, július 13, 2012
De azokat is megértem, akik a nők utcai / kocsmai viselkedését látják túl magabiztosnak és harsánynak, valóban rendkívül nagy szájuk van jócskán buta lányoknak, káromkodnak, durvulnak.
Tekintettel arra, hogy szinte mindig hiányzik a fizikai erejük (sőt, inkább gyermetegre vannak maszkírozva) ezek a dolgok inkábbb csak szánalmassá vagy röhejessé teszik őket, és rajtuk keresztül annak, aki ebből ítél, az egész női nemet.
A férfiak hasonlóképpen buták és agresszívak, de az általában nem hiányzó fizikai erőfölényük legalább nem teszi őket sem röhejessé.
Általában az utcáról és szórakozóhelyekről, diszkókból stb. eltűntek az igényes, magukra valamit adó emberek,
és alighanem otthoni magányukba vagy szűk baráti körbe visszahúzódva élnek.
-
- +0
-
-
Írta: Angyalhaj, július 13, 2012
Aki lelkileg megközelítőleg egészséges (mert mindenkinek van valami bibije
) annak nincs szüksége a másik ember lehúzására. Az elvan magában, igyekszik jól érzi magát, és önmagát nem valakihez képest definiálja. Persze az egész társadalom a felsőbbségi érzést neveli beléjük, de valószínűleg sok férfi érezheti, hogy emögött nincs semmi kézzelfogható alap, egy lufi az egész felsőbbségi teória. Nálam meg mindig van kéznél egy tű.
A lényeget összefoglalva:
1. Minden ember tisztában van azzal, hogy mennyire törékeny az a "siker" amiért nem tett semmit, csak úgy jött/van.
2. Aki rendben van magával meg a világgal, az nem bánt másokat.
Éppen múltkor gondolkoztam el (fél percig bírtam) azon, hogy milyen lenne, ha én kényszerítenék meztelen férfiakat elhajigált labdák felszedésére egy golfpályán mondjuk, amolyan dubaji módra.
-
- +1
-
-
Írta: manókomment, július 13, 2012
ebből következően: 1) senki sem reménytelen eset, ilyen értelemben, és 2) egyik-másik magatartásforma gyakorlása nagyban függ a külső megerősítéstől: ha eredményre vezet, és ha támogatják mások, társadalmilag elfogadott és/vagy elvárt.
azt hiszem, ez kiegészítheti a cikkben leírtakat.
(ja, és Hitler is szerette a kutyáját, de ez még nem ok arra, hogy mi ne szeressük a miénket
)
-
- +2
-
-
Írta: Admin Bogi - Vasszűz, július 13, 2012
Létezik az a számunkra elképzelhetetlen kilátástalanság, helyzet, ahonnan önerőből nincs kiút.
Elég ingatag terület ez a miért-lesz-bántalmazó valaki, elég nehéz róla úgy beszélni, hogy ne mentegetésnek tűnjön, de van szakirodalma, akit érdekel. Patrica Evans: Szavakkal verve c. könyvében külön fejezetben foglalkozik ezzel, ill. Szil Péter könyve a "Miért bántalmazhat?" - úgy rémlik, ez a címe. Ez, ha jól emlékszem, ingyenesen letölthető a netről.
-
- +1
-
-
Írta: Ultor, július 14, 2012
Hitler kutyáján jót röhögtem, de mikor megpróbáltam kontextusba helyezni itt nem sikerült, ez ugyanazért lehet amiért nem érdekel a dolognak az az olvasata, hogy a bántalmazo is áldozat, szerintem nem az. Persze értem és megértem amit írsz de ön ennél sokkal roszabb ember vagyok.ezt tette velem a társadalom.
Rd: értem amit a viselkedésükröl irsz, de az akár fizikai erövel akár anélkül szánalmas. Nötöl és férfitol is. És egy ember akármennyit is ad magára, az utcára ki kell menjen.
persze az utca nem is tölük hangos. Ékezetek miatt bocsánat, ilyen a billentyűzet.
-
- +0
-
-
Írta: palmoni, július 14, 2012
-
- +1
-
-
Írta: manókomment, július 14, 2012
@Ultor: minden eset reménytelen, ahol nincs remény
viszont az én tapasztalatom szerint a remény, bár nem nagy mutatvány széttaposni, nem entropikusan működik: regenerálódhat. Hitler kutyája a fentebbi ki-hogyan-viselkedik-az-állatokkal kérdésre reflektál. én pl szeretem a kutyákat, de nem olyan értelemben.
-
- +0
-
-
Írta: kriszti, július 20, 2012
-
- +0
-
-
Írta: Rita, július 26, 2012
Nagy hiba a kétpólusú gondolkodás, nagy tévedés a nem bántalmazó partnerbe szerető partnert, a nem hímsoviniszta férfiba profeministát beleképzelni.
Az is lehet, hogy teljesen hülye a témához és nem is érdekli, csak a barátnője kedvéért úgy tesz, mintha értené/érdekelné.
Korábban bántalmazott nők elképzelhető, hogy ezeket a hibákat hajlamosak elkövetni - ha valaki már nem bunkó velük, nem viselkedik agresszív, birtokló módon, már rögtön azt hiszik, megfogták az isten lábát és szeretve vannak.
Pedig emögött nem biztos, hogy tisztelet és szerelem áll, lehet szó szimpla érdektelenségről. Sok embernek nincs az életben semmiféle meggyőződése, csak mennek arra, amerre a szél fújja őket.
Néha már-már azt hiszem, még mindig egyenesebb egy vállaltan (enyhe) hímsoviniszta (akivel lehet vitatkozni, és talán meg is győzhető 1-2 dologról), mint egy _állítólag_ nem hímsoviniszta bólogató jános, aki valójában csak szarik az egész témára.
És mint egy (férfi) barátom megfogalmazta, egy férfi egy kapcsolatba is könnyebben belemegy. (Míg egy nő talán jobban átgondolja.)
Átmenet - a birtokló bántalmazó és az egyenrangú, szerelmes partner között - rengeteg van, és ezek cseppet sem felvillanyozóak. De persze a romantikus lélek nem szereti az átmeneteket.
Azt hiszem, a nők sokszor azért maradnak a kisebb-nagyobb mértékben bántalmazó férfi mellett, mert ha azt nézzük, a bántalmazás is a törődés illetve érdeklődés egy - még ha meglehetősen kifacsart - formája. És amitől az emberek félnek, amit a legnehezebben viselnek el, az a saját jelentéktelenségük. Az, hogy nem fontosak, nem érdekesek, az, hogy amikor ők úgy érzik, a világ a négy sarkából kifordult, a másiknak ők csak egy vállrándítás.
Perpillanat úgy gondolom (de ezt majd bővebben kifejtem a cikkben), hogy a nők alárendeltségét kultiváló szerelmes ponyvák népszerűsége is ezzel magyarázható.
-
- +0
-
-
Írta: rd.8495, július 27, 2012
Emlékszem, az óvodában, ált. iskolában mindig azzal intézték el a fiúk részéről a hajhúzigálást, verekedést kifogásoló lányokat, hogy "ez a fiúk részéről a tetszés jele". Micsoda szamárság, ami felmentést ad a bántalmazásra, sőt a károsult még büszke is legyen.
És mint egy (férfi) barátom megfogalmazta, egy férfi egy kapcsolatba is könnyebben belemegy. (Míg egy nő talán jobban átgondolja.)
Hát, nem tudom, ha azt veszem, hogy a közgondolkodás frázisai szerint a férfiak eleve tartanak egy kapcsolattól, a nők meg vágynak rá, akkor ez azért másképp néz ki.
A társadalom berendezkedése ugyanis ráutalja a nőt a férfira, és ebből fakad a két nem párkeresését eltérően jellemző vadászat / menekülés attitűd.
Ráadásul mai szexuális szabadosság elvette a nők kezéből az egyetlen kiegyensúlyozó aduászt, mármint a szabad szex házasságot követő édeni állapotát (ld. "mézeshetek").
Ebből aztán ilyen eszement következtetések születnek, amit Puzsér Róbert itt a szokásos pofátlanságával (és ez esetben kellő tájékozatlansággal) megfogalmaz :
http://www.stop.hu/bulvar/puzser-tenyleg-becsajozott/1057937/
-
- +0
-
-
Írta: Admin Bogi - Vasszűz, július 27, 2012
Bántalmazásban szerintem nagyobb visszatartó erő a félelem.
-
- +0
-
-
Írta: Admin Bogi - Vasszűz, július 27, 2012
Perpillanat ma a nőknek rabszolgaság a házasság, ahol max. mint szolgáltatócsomag van jelen.
-
- +0
-
-
Írta: Rita, július 27, 2012
Ez a másik véglet a megszállott, birtokló-ragaszkodó bántalmazóhoz képest.
Bagdy Emőke azt írta egy tanulmányában, hogy azért olyan népszerűek az Alkonyat-féle regények, mert a férfiak (többsége) "nem jól szereti" a nőket. (Abban már nem értek egyet a pszichológusnővel, hogy mit takar a "jól szeretés" - szerintem nem azt, amit a romantikus regények ábrázolnak.)
"Jól szeretni" e kettő között lehet - azaz amikor a férfi nem korlátozza/kritizálja, hanem elismeri a nőt mint független embert (és persze ez kölcsönös), de valódi elismerés, és nem érdektelenség, ráhagyás miatt.
Jól szeretni azt jelenti, hogy azért szeretem a másikat, ami őt a többi embertől megkülönbözteti (és nem azért, mert külsőleg tetszik, vagy unalmas egyedül, így elviselem a "hóbortjait", bármik legyenek azok.)
Jól szeretni azt jelenti, hogy nem fojtom meg, DE nem is azért engedem szabadon, mert tulajdonképpen nem érdekel, hogy mit csinál.
A nők - szocializációs okokból, de tényszerűen - érzelmileg jobban involváltak. Most nem sztereotipizálni akarok, de - nem biológiai, hanem szocializációs okok folytán - empirikus szinten a tények azok tények. A Szex és New York csak mese habbal, a legtöbb nőtől távol áll, hogy az első probléma után el akarja dobni a kapcsolatot, mint egy használt papírzsebkendőt. (És talán azért olyan népszerű az a sorozat, mert ott minden olyan könnyen megy. Egyik pasi nem jött össze, sebaj, majd jön másnap a következő.)
A nőkre jobban jellemző az, hogy "fel akarják dobni", meg akarják javítani a befáradt, megromlott stb. kapcsolatot (és sokan a végletekig hisznek e lehetőségben, ezért is maradnak a bántalmazó mellett! - de ez a javítási szándék nem mindig ölt kóros méreteket) - míg a férfiak jobban szeretnek tiszta lapra váltani (ami persze legtöbbször egy illúzió). Ezt ugye tükrözi a kisgyerek(ek)kel elhagyott fiatal nők száma is. És persze a nők leépített önbizalmának köszönhetően alacsony önértékelésű (így "könnyű esetet" jelentő) nőkkel tele a világ.
Ha egy férfi egy fokkal szebb az ördögnél, egyáltalán nem éri meg neki nem hímsovinisztának lennie (minden tiszteletem a kivételeké)
A "nem jól szeretés" fent említett 2 formája mindkettő a patriarchális társadalomban tanult maszkulin önzésből fakad (amit egy férfi csak nagy tudatossággal és odafigyeléssel tud levetkőzni) -
1. a testi/lelki bántalmazó leszarja, hogy a nő nem akar vele lenni, csak a saját megszállottsága mozgatja, hogy ő viszont akarja a nőt
2. a kapcsolatot egy csapásra eldobó meg azt szarja le, hogy a partnere vele akar lenni. Hány nő marad undorító (vagy szimplán már nem szeretett) alakokkal puszta lelkiismeret-furdalásból ("jaj szegény, nem akarom megbántani", "öngyilkos lesz, ha elhagyom" stb.) míg egy férfinak a legritkább esetben vannak ilyen aggályai, ha egyet gondol, akár 1-2-3 gyerekkel is úgy ott hagyja a nőt a szarban, hogy vissza se néz.
-
- +0
-
-
Írta: dudette, augusztus 04, 2012
Szeretnék írni egy nőről, egy nő emlékére, akit ismertem – nem olyan régóta, és talán nem is elég jól – és szerettem – ebben viszont biztos vagyok, ahogy abban is, hogy ő szeretett engem. Talán egészen sok közös vonásunk volt, emiatt még ha nem is beszéltünk nagyon sokat az ismeretségünk négy éve alatt, mégis talán intuitíve megértettük egymást – emellett összekötött, összeköt bennünket egy féfi közös szeretete, aki neki kedves testvére volt, nekem (most is) a szerelmem, társam.
Amikor először találkoztam vele egy családi összejövetelen, még a volt férjével jelentek meg. A férfit akkor láttam először és utoljára – nem sokkal később kiderült, problémák vannak, a férfi elköltözött tőle, valami nevetséges, pénzzel kapcsolatos vitára hivatkozva. Aztán visszajött, majd újra elhagyta (borzalmas szenvedést okozva ezzel) – mint sejtettük is, egy fiatalabb nő miatt, húsz év házasság után, egy kamaszévei végén járó gyerek mellett. Ezzel indult el a lavina. A nőt teljesen váratlanul és készületlenül érték a történtek, nem is volt a férjén kívül más férfi az életében korábban, talán soha nem is képzelt el másik életet, magába roskadt, depresszióval, magánnyal küzdött, bár mindig vékony alkatú volt, ijesztő soványra lefogyott, rászokott a dohányzásra, esetenként ivásra. A család próbált neki segíteni, időnként talán sikerült, de ő a többiekhez képest mindig is különösen érzékeny, törékeny volt (talán ezért is tudtam, tudtuk annyira szeretni – mert annyira szüksége is volt rá).
Megtörtént a válás (ő akarta, a volt férje nem ragaszkodott hozzá), a volt férje viszont továbbra is csúnyán zaklatta, a fiukat elidegenítette tőle. A zaklatás még erőteljesebbé vált, amikor a nő új párt talált magának – egy végtelenül kedves, intelligens, jólelkű, türelmes és vidám férfi személyében – nem is igen ismerek nála jobb embert. Bár mellette boldogságra lelt, az első házasságból „örökölt” problémák, lelki terhek nem tűntek el, így a depressziós időszakok, a magányosság érzése sem. Egy évvel ezelőtt – bár nem saját hibájából, de figyelmesebb, óvatosabb vezetéssel mégis elkerülhető módon – kisebb autóbalesetet szenvedett, amely testileg nem okozott nagy sérülést, de sokkos állapotba került tőle, és utólag az orvosok azt mondták, részben ez lehetett, ami elindított a testében egy folyamatot. Ez év februárjában tervezett új lakásba költözni, miután a régi családi házat eladták. Januárban viszont rákot diagnosztizáltak nála, így a húgánál maradt, megkezdett egy hosszas és sok szenvedést okozó terápiát, ami végül nem járt sikerrel. Négy nappal ezelőtt ment el. Amikor – egy hónapja sincs – meglátogattam a kórházban (nem egy országban élünk már, így a találkozások nem voltak sűrűk), egy hatalmas, őszinte mosollyal fogadott, amit soha nem fogok elfelejteni.
A volt férje, amikor először hallott a betegségéről, valami olyasmi megjegyzést tett, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. És felé sem nézett, egész végig. Sem egy részvétre, vagy sajnálatra utaló kifejezés, nemhogy bocsánatkérés. A nő végakarata az volt, hogy a férfi ne menjen el a temetésére – de tragikus módon úgy tűnik, ez nem fog teljesülni – még most sem tud tekintettel lenni rá.
Van viszont egy szép oldala is a történetnek. Az új társa csodálatra méltó türelemmel és szeretettel állt mellette és ápolta az első perctől az utolsóig. Ezen a nyáron terveztek összeházasodni – és ez végül, szinte csoda módjára az utolsó napok egyikén sikerült. Valamiért a család nem kapott észbe időben, nem szervezte meg, és azon a napon, amikorra mégis sikerült, délelőtt már nem volt a nő magánál, azt hitték, kómába esett. Aztán délutánra mindenki meglepetésére feléledt, hirtelen sokkal jobban lett – nosza, riasztották is a papot, mint a filmekben, aki jött és összeadta őket. Igazán megható pillanat lehetett.
Nyugodjék békében. Az új férjnek, özvegynek (akinek egyébként az első felesége is rákban halt meg) pedig remélem, lesz kitartása. Nagyon nehéz lehet neki most.
-
- +0
-
-
Írta: Limanna, augusztus 04, 2012
Érdemes lenne egy mai asszonysorsok rovatot nyitni itt. Mert mindannyian ismerünk, ilyen és hasonló történeteket. Tulajdonképpen hihetetlen hogy az életük folyamán az átlag nők is mennyire sokat szenvednek a nőgyűlőleletre épülő társadalomban. És az is, hogy mennyi betegség okozója ez a szenvedés.
-
- +0
-
-
Fordítva (azaz hogy a kifejezetten állatbarát férfiak az emberekkel is szeretetteljesen bánnak-e) vitatott az összefüggés, de szerintem egy ilyen tendencia is megfigyelhető. Hangsúlyos, hogy az illető kifejezetten állatbarát-e - tehát nem csak megjátssza magát, hogy szimpatikus benyomást keltsen a nő előtt.