Történelem

Tettekkel az egyenjogúságért - a brit királyi ház

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2013. január 11. péntek, 15:26 Írta: rd 2013. január 10. csütörtök, 00:04

 
   "II. Erzsébet királynő szealtrdán külön uralkodói pátenst adott ki arról, hogy ha unokája, Vilmos herceg első gyermeke leány lesz, akkor is megillesse őt a királyi fenség megszólítás és a hercegnői rang. Az elindított reformfolyamat eredményeképpen Vilmos herceg és Katalin hercegnő első gyermeke nemétől függetlenül mindenképpen örökli majd édesapjától a koronát. Így ha a hercegi házaspárnak az idén leánygyermeke születik, Vilmos után ő lesz az uralkodó, és ha később lesz egy öccse, ő az eddigi szabályokkal ellentétben nem kerülhet majd nővére elé a trónutódlási sorban csak azért, mert fiúnak született." - olvasható az atv.hu-n.
Apró öröm, hogy vannak országok, ahol akadnak felelősen gondolkodó politikusok,
például a brit királynő és vele együtt gondolom az egész királyi ház,
akik szembemennek a hagyományokkal és akár saját családjuk példáján keresztül is kiállnak a nők egyenjogúságáért.
 
Ők tudják, hogy példát kell mutatniuk, hogy bizony rajtuk is múlik, hogy milyen sorsa lesz a nőknek és általában a kiszolgáltatottabb embereknek az országukban.
 
És aki felelős politikusként szereti a hazáját, annak erre kell mindenekelőtt figyelnie, nem saját magára.
 
Sajnálattal konstatálom ismételten, hogy a mi politikai elitünk mily korrupt, kisstílű és elmaradott volt mindkétszer a kvótatörvényről szavazáskor.
 

A brit példa és nemzetközi visszhangja remélem, még nekünk, magyar nőknek is hasznos lesz : hasznosabb, mint saját politikusaink homokba dugott feje, saját szentjeink maguk felé hajló keze.

Hozzászólások (2)

Bővebben: Tettekkel az egyenjogúságért - a brit királyi ház

 

A nőkért.hu 1000. cikke: nők a hazai felsőoktatásban

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2012. március 27. kedd, 21:13 Írta: Kovács Anikó 2012. március 28. szerda, 00:00

 I. Nőirodalom és nőkép a 19. század második felében és a 20. század elején


    altÉvek óta foglalkoztat a kérdés: hová tűntek a nők az irodalomból? Hiszen noha napjainkban már csak Kaffka Margit neve él a köztudatban, Szalay Fruzsina és Czóbel Minka örökségét folytatva írónők egész sora lépett fel a XX. század elején az irodalmi életben.
 
    A társadalom figyelme ekkor a nők felé fordult és a közélet egyik meghatározó témája a nők emancipációja volt. A női szerzők elfogadottá válása egybeesett a női érdekvédő szervezetek, valamint a feminista mozgalmak megjelenésével.

    A század első felének írónői azóta, Kaffka Margit kivételével, feledésbe merültek. Irodalmi tudatunkból egy egész nemzedék törlődött ki annak ellenére, hogy a kortársak elismerően emlegették őket. (Zsadányi, 2007)

    A Nyugat legendás szerkesztője, Osvát Ernő is kellemetlen szónak tekintette a nőirodalmat, de az írónők tevékenységét bájos jelenségnek tartotta és lelkesedett értük. Előtte, 1872-ben még Arany János szemében is gyanúsnak számított, ha valaki nő létére verseket írt. Az Arany János nagyságát felismerő Gyulai Pál, a hazai kritikatörténet mindmáig kimagasló alakja szerint a művészetben a nők nem találnak új pályákat, 1858-ban háromrészes cikksorozatában értekezett erről a kérdésről a Pesti Naplóban (Gyulai, 1910), majd Arany János mentette meg a Családi Kör szerkesztője és olvasótábora felháborodásától egy újabb, szintén a nőíróknak szentelt cikkben (Arany, 1975).
 
     Madách az 1864-ben tartott akadémiai székfoglaló beszédét áldozta a nő írói alkalmatlanságának bizonyítására (Madách, 1942). „[A nő] teremtő géniusz híjával az emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedhetik. Ő mindig csak szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli (…) nem valami konvencionális megállapodás, de nemi viszonyai okozzák, hogy a nő a család alkotója, a házi kör összetartója.” (Madách, 1942)
Hozzászólások (30)

Bővebben: A nőkért.hu 1000. cikke: nők a hazai felsőoktatásban

   

Nők a szabadságharcban

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2012. március 16. péntek, 13:13 Írta: Mamika 2012. március 14. szerda, 22:45

 
1848/49-ben szépszámmal akadtak olyanok, akik nem a hagyományos női, hazafias feladatokat akarták ellátni (sebesültek ápolása, főzés a katonákra), hanem harcolni akartak. A rendkívüli körülmények a nőknek nagyobb mozgásteret adtak, "női szerepükből” való kilépést engedélyeztek. Sokukról csak a sebesülésekor, véletlenül derült ki női mivolta. 
 
Bányai Júlia honvédszázados
alt
 
1824-ben Vízaknán született, Sárossy Gyula ügyvéddel kötött házasságot. Férje 1848-ban bekövetkezett halála után Júlia a bécsi cirkuszban lépett fel műlovarnőként. A szabadságharc kitörése után férje nevén, férfiruhában jelentkezett a honvédseregbe. Közlegényként kezdte, de az erdélyi harcokban mutatott bátorságával, elszántságával tiszti rangot kapott, Bem tábornok is kitüntette. A szabadságharc leverése után Törökországba emigrált, ahol Bem tábornok kapitánnyá léptette elő. 1850. februárjában férjhez ment Matta Ede (Eduárd) honvéd századoshoz. 1852-52-ben visszatért Erdélybe, s részt vett a Mack József honvéd őrnagy vezette összeesküvésben. Ennek leleplezése után Törökországba menekült, majd férjével Kairóban telepedett le. Itt nyitották meg a "Fáraóhoz" címzett fogadójukat, amelyet szívesen kerestek fel azok a magyarok, akik üzeneteket, híreket hoztak Magyarországról. Kairóban halt meg 1883-ban, 59 éves korában. Kalandos életéről Thury Zsuzsa regényt írt Bányai Júlia címmel.
 
 
Csizmárovits Mária huszárhadnagy
Hozzászólások (2)

Bővebben: Nők a szabadságharcban

   

"Vigaszhölgyek", azaz prostitúcióra kényszerített nők a háború alatt

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2012. január 08. vasárnap, 22:11 Írta: Antoni Rita 2012. január 08. vasárnap, 22:04

"A történészek 200 ezerre becsülik azoknak a nőknek a számát, akik a világháború alatt "vigaszhölgyek" voltak kínai, koreai és Fülöp-szigeteki japán katonai bordélyokban. A sokáig elhallgatott tragédia a 90-es években került napvilágra, amikor néhány egykori "vigaszhölgy" összeszedte bátorságát és a nyilvánosság előtt kezdett el beszélni szenvedéseiről."
 
Hozzászólások (0)
   

Hatalom és nemi erőszak: a pornó elődei

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2011. december 06. kedd, 17:16 Írta: Biró István 2011. december 06. kedd, 12:08

 (Figyelmeztetés: a cikk alkalmas lehet a nyugalom megzavarására!)
 
1. (Sajnos) nincs új a nap alatt

 

Elöljáróban engedjetek meg egy kis kitérőt, mely alapot szolgáltat a szexualitás és az elnyomó hatalmi viszonyok összefüggéseinek elemzésében. A mai gondolkodásunkat, mivel európainak valljuk magunkat, alapvetően három dolog határozza meg: a görög kultúra, a római jog és a keresztény erkölcsök. Emellett azonban az európai szellemiségnek sajátja a kompromisszumkeresés. Például az emberölés tekintetében arra a köztes „megoldásra” jutott, hogy míg magát a tényt elítéli, addig használatát bizonyos keretek közt, gyakorlati szükségszerűségből, megengedi. A prostitúcióra és az ember tárgyiasítására hasonló, kifordított logikával keresett elfogadható utat. Míg fennen hirdeti az individuum szabadságát, addig, ha a szükség úgy kívánja, elvárja a teljes behódolást. Férfiak esetében ez a két világháború értelmetlen vérfürdőiben jelentkezett, ahol az életnek és a józan észnek semmi szerepe nem volt, és százezrek haltak meg pár négyzetkilométernyi sárért nyomorultan, mindezt egy személytelen hatalom parancsára. A női, és esetenként a férfinem szexuális célú eltárgyiasítása ennél bonyolultabb, hiszen nem ölt olyan szemmel látható méreteket, iparszerűsödése és kegyetlensége mégis vetekszik egy háborúéval. És ugyanúgy egy személytelen hatalom nevében történik, melynek talán már lassan kezdjük sejteni nevét: a haszon.

Hozzászólások (25)

Bővebben: Hatalom és nemi erőszak: a pornó elődei

   

További cikkeink...

1. oldal / 2