Amelia Bloomer
Módosítás dátuma: 2011. december 19. hétfő, 17:10 Írta: Mamika 2011. június 08. szerda, 13:36
Az 1818. május 27-én született tanítónő, Amelia Jenks lelkes aktivistája a nőjogi mozgalomnak. 22 éves korában házasodik össze Dexter Bloomerrel, a Seneca Falls County Courier kiadójával, aki a korabeli férfiak többségétől eltérően egyenrangú társnak tekinti, az esküvői szertartásból is kihagyják azt a részt, amelyben a nő engedelmességet fogad férjének.
Amelia Bloomer az 1840-es években úgy felháborodott a How to Rule Your Wife címmel megjelent könyv kiadásán, hogy cikkeket kezdett írni a női egyenjogúság, méltóság érdekében. A korabeli törvények szerint pl. a dolgozó feleség bérét férjének fizették ki, házassága előtti javai férje tulajdona lett, gyermekeit illető döntéseket nem hozhatott.
Dexter lapjában rendszeresen megjelenteti felesége cikkeit. Később Amelia, aki kapcsolatban volt korának valamennyi neves feministájával, szerkesztője és tulajdonosa lett a The Lily című, nőknek szóló újságnak.
A XIX. század közepén élő hölgyek mindennapos öltözete egészségtelen és roppant kényelmetlen volt. A halcsontos fűző – a kívánatos nyolcas formájú alak elérésére – irgalmatlanul elszorította a belső szerveket, a felette viselt, néha 8-10 réteg, földet söprő alsószoknya pedig a járást nehezítette.
Amelia nem tudatosan indította a divatforradalmat, jobban érdekelte a politika, a nőmozgalom, mint az alsószoknya. De 1850-ben ruhatára a történelem egyik legjobban dokumentált kicserélődésén esett át – egy bizonyos Elizabeth Millernek köszönhetően. Történt ugyanis, hogy Elizabeth Miller (Elizabeth Cady Stanton unokatestvére) saját tervezésű törökös bugyogóban és tunikában libbent be a városba. Egy olyan korban, melyben a legtörékenyebb hölgy is legalább 8-9 kiló ruhát cipelt magán, Miller könnyed megjelenése óriási megrökönyödést okozott. Bloomer azonnal ledobta gúzsbakötő ruhadarabjait, és erre bíztatta valamennyi olvasóját is.
„Ne csússzunk tovább a porban, emeljük fel magunkat. Ne legyen sáros se lelkünk, se öltözetünk.”
A The Lily postaládája hamarosan túlcsordult a kényelmes új ruha szabásmintáját kérő, valamint megfelelő kiegészítőket javasló levelektől. Persze, nem mindenki osztotta a lelkesedést. Egy erkölcscsősz hölgy Mózes 5. könyvéből idézett, mely szerint a nők ne viseljenek „kimondhatatlant” (az érzékeny lelkületű viktoriánus hölgyek pironkodó megnevezése a nadrágra).
A viharos vitákat kiváltó viselet Amelia nőmozgalmi ismertségét, elismertségét is segítette. Egyre több helyre hívták előadásokat tartani, egyre nagyobbszámú hallgatóság előtt. Az, hogy a publikum nézeteire vagy megjelenésére kíváncsibb-e, nem igazán izgatta őt.
„Ha az öltözetem vonzza a tömeget, nem bánom. A fontos, hogy meghallják az üzenetet, amit hoztam nekik.”
Amelia Jenks Bloomer 1894. december harmincadikán húnyt el Council Bluffs-i otthonában. Egy évre rá Dexter, felesége emlékének tisztelegve, megjelentette Amelia összegyűjtött munkáit.
Dolgozó nők bloomer-ben
Hozzászólások (4)
Írta: Katica, június 08, 2011
és manapság 45 kilós modelleken hirdetik a triumph hasleszorító bugyijait, amik nem mások, mint a régi kor fűzői, csak kevésbé egészségkárosítóak...
-
- +1
-
-
Írta: Rita, június 09, 2011
Szerintem a mai kor viseletét nem mérhetjük a régi korokéhoz. Pl. egy mai fűzőnek egészségkárosítás tekintetében köze nincs a régihez - nekem is vannak, bár azok nem "igaziak" - de lehet készíttetni igazi fűzőt is, és azért abban sem szoktak ájuldozni a lányok a goth bulikon.
A kényelmetlen ruházat az arisztokrácia védjegye is volt egyben - ezzel mutatta a felsőbb osztály, hogy az ő nőiknek nem kell dolgozni.
Ami klasszikusan nőies ruházatnak számít, azok ma is a kényelmetlen ruhadarabok: miniszoknyás kosztüm tűsarkú cipővel. (Sandra Lee Bartky szerint ez azért látják "nőiesnek", mert gyengeséget, zsákmány-szerepet sugall - ugye magassarkúban nemigen lehet szaladni)
De ma már megteheti egy nő, hogy választ, pl. kényelmetlen darabokat soha nem vesz fel, vagy csak alkalmakra.
Régen ezt nem tehette meg.
Rajtam magassarkú több éve volt utoljára. Sántikálva kapaszkodtam a partneremre, és a buszmegállóig a 200 méter hazafelé leküzdhetetlen távolságnak tűnt. Beültünk vacsorázni egy étterembe, és az abrosz takarásában az asztal alatt mind a két undok cipőt nagy ívben lerúgtam a lábamról.
Viszont szinte mindig szoknyát viselek,max. boltba leszaladva lehet engem nadrágban látni. De ha kötelezővé tennék a nők számára,én tüntetnék ellene először.
A kényelmetlen ruházat az arisztokrácia védjegye is volt egyben - ezzel mutatta a felsőbb osztály, hogy az ő nőiknek nem kell dolgozni.
Ami klasszikusan nőies ruházatnak számít, azok ma is a kényelmetlen ruhadarabok: miniszoknyás kosztüm tűsarkú cipővel. (Sandra Lee Bartky szerint ez azért látják "nőiesnek", mert gyengeséget, zsákmány-szerepet sugall - ugye magassarkúban nemigen lehet szaladni)
De ma már megteheti egy nő, hogy választ, pl. kényelmetlen darabokat soha nem vesz fel, vagy csak alkalmakra.
Régen ezt nem tehette meg.
Rajtam magassarkú több éve volt utoljára. Sántikálva kapaszkodtam a partneremre, és a buszmegállóig a 200 méter hazafelé leküzdhetetlen távolságnak tűnt. Beültünk vacsorázni egy étterembe, és az abrosz takarásában az asztal alatt mind a két undok cipőt nagy ívben lerúgtam a lábamról.
Viszont szinte mindig szoknyát viselek,max. boltba leszaladva lehet engem nadrágban látni. De ha kötelezővé tennék a nők számára,én tüntetnék ellene először.
-
- +1
-
-
Írta: Barbi, június 19, 2011
Örülök, hogy voltak ilyen nők, akik kiharcolták ezeket, s most nem kell kényelmetlen ruhákban járnunk... Nekik köszönhetően
-
- +2
-
-
Írta: Rita, december 29, 2011
Susan Brownmiller további érdekes szempontokat fogalmaz meg a nők öltözködésével kapcsolatban (gazdag forrásanyaggal megtámogatva) Állítása szerint a 19. századig az arisztokrácia öltözetét nemtől függetlenül jellemezte a kényelem és a praktikusság teljes hiánya - a fordulat a praktikusság irányába a 19. században jelent meg, DE csak a férfiak öltözetében, a nőkéből ez valahogy kimaradt. Érdekes nyomon követni, ahogyan a nők - még a feministák is - egyensúlyoztak és a mai napig egyensúlyoznak a praktikus szempontok és nőies külsejük megtartása között. Mivel mindkettő szubjektív, az ezzel kapcsolatos döntések is nagyban különbözhetnek - és ez így van jól. Brownmiller könyve 83-as, azaz nem sokkal a második hullám után - de már ő is igen engedékeny.
-
- +0
-
-
Szóljon hozzá Ön is!
Kérjük, hogy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni. Ha még nincs fiókja, akkor regisztráljon!
