Újságírók

Margaret Fuller és a "nagy per"

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2012. július 21. szombat, 00:22 Írta: Antoni Rita 2012. július 20. péntek, 23:59

„Ha egy nő éles elmével, kreativitással, zsenialitással rendelkezik, ne „férfiasnak” titulálják!"

 

alt1843. júl. 21-én jelent meg az amerikai feminizmus előfutárának, Margaret Fullernek a The Great Lawsuit: Man versus Men, Woman versus Women c. írása, melyben a szerző a nemek egyenlőségéért szállt síkra. A nők alárendelt, függő szerepe helyett önálló egyén mivoltukat szorgalmazza. Byron elhíresült verssorával vitatkozva („A férfi élete és szerelme kettő, /a nőnek élni és szeretni egy”) tagadja, hogy a nő természettől fogva dependens lény lenne, akinek az életcélja a szerelemben merülne ki. Kiemeli, hogy a nemek egyenlőségének társadalmi elismerése a férfiaknak is javára válna, többek közt mert tartalmas kapcsolat, autentikus szerelem egyenrangú felek közt jöhet csak létre. Felveti továbbá azt a gondolatot is, hogy minden ember rendelkezik „férfias” és „nőies” vonásokkal egyaránt: „Nem léteznek teljes mértékben maszkulin férfiak, és teljes mértékben feminin nők” – vetíti előre a mai pszichológiában evidenciaként elismert nézetet.

Hozzászólások (0)

Bővebben: Margaret Fuller és a "nagy per"

 

Amelia Bloomer

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2012. július 10. kedd, 19:18 Írta: Mamika 2011. június 08. szerda, 13:36

alt
Az 1818. május 27-én született tanítónő, Amelia Jenks lelkes aktivistája a nőjogi mozgalomnak. 22 éves korában házasodik össze Dexter Bloomerrel, a Seneca Falls County Courier kiadójával, aki a korabeli férfiak többségétől eltérően egyenrangú társnak tekinti, az esküvői szertartásból is kihagyják azt a részt, amelyben a nő engedelmességet fogad férjének. 
Amelia Bloomer az 1840-es években úgy felháborodott a How to Rule Your Wife címmel megjelent könyv kiadásán, hogy cikkeket kezdett írni a női egyenjogúság, méltóság érdekében. A korabeli törvények szerint pl. a dolgozó feleség bérét férjének fizették ki, házassága előtti javai férje tulajdona lett, gyermekeit illető döntéseket nem hozhatott.
Dexter lapjában rendszeresen megjelenteti felesége cikkeit. Később Amelia, aki kapcsolatban volt korának valamennyi neves feministájával, szerkesztője és tulajdonosa lett a The Lily című, nőknek szóló újságnak.
 
A XIX. század közepén élő hölgyek mindennapos öltözete egészségtelen és roppant kényelmetlen volt. A halcsontos fűző – a kívánatos nyolcas formájú alak elérésére – irgalmatlanul elszorította a belső szerveket, a felette viselt, néha 8-10 réteg, földet söprő alsószoknya pedig a járást nehezítette. 
Amelia nem tudatosan indította a divatforradalmat, jobban érdekelte a politika, a nőmozgalom, mint az alsószoknya. De 1850-ben ruhatára a történelem egyik legjobban dokumentált kicserélődésén esett át – egy bizonyos Elizabeth Millernek köszönhetően. Történt ugyanis, hogy Elizabeth Miller (Elizabeth Cady Stanton unokatestvére) saját tervezésű törökös bugyogóban és tunikában libbent be a városba. Egy olyan korban, melyben a legtörékenyebb hölgy is legalább 8-9 kiló ruhát cipelt magán, Miller könnyed megjelenése óriási megrökönyödést okozott. Bloomer azonnal ledobta gúzsbakötő ruhadarabjait, és erre bíztatta valamennyi olvasóját is. 
„Ne csússzunk tovább a porban, emeljük fel magunkat. Ne legyen sáros se lelkünk, se öltözetünk.” 
A The Lily postaládája hamarosan túlcsordult a kényelmes új ruha szabásmintáját kérő, valamint megfelelő kiegészítőket javasló levelektől. Persze, nem mindenki osztotta a lelkesedést. Egy erkölcscsősz hölgy Mózes 5. könyvéből idézett, mely szerint a nők ne viseljenek „kimondhatatlant” (az érzékeny lelkületű viktoriánus hölgyek pironkodó megnevezése a nadrágra).
A viharos vitákat kiváltó viselet Amelia nőmozgalmi ismertségét, elismertségét is segítette. Egyre több helyre hívták előadásokat tartani, egyre nagyobbszámú hallgatóság előtt. Az, hogy a publikum nézeteire vagy megjelenésére kíváncsibb-e, nem igazán izgatta őt. 
„Ha az öltözetem vonzza a tömeget, nem bánom. A fontos, hogy meghallják az üzenetet, amit hoztam nekik.”
Amelia Jenks Bloomer 1894. december harmincadikán hunyt el Council Bluffs-i otthonában. Egy évre rá Dexter, felesége emlékének tisztelegve, megjelentette Amelia összegyűjtött munkáit.
 
alt
 Dolgozó nők bloomer-ben
Hozzászólások (4)
 

Clare Boothe Luce

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2011. december 19. hétfő, 16:27 Írta: Antoni Rita 2009. augusztus 12. szerda, 11:49

en.wikipedia.org/wiki/Clare_Boothe_Luce

alt

Clare Boothe Luce (1903-1987)

Amerikai színdarabíró, újságíró, olaszországi nagykövet, politikus.

1953-tól az 1956-ig USA kongresszusának első női képviselője.

Frida Kahlo "Dorothy Hale öngyilkossága" c. képe az ő megrendelésére készült el.

Lánya 1944-ben autobalesetben meghalt, ezt követően Booth a katolikus vallásban próbált vigaszra lelni.

Szatírákkal tűnt fel a Vogue és a Vanity Fair magazinokban, egyik gyakran idézett aforizmája például: "minden jótett elnyeri méltó büntetését" A második lvilágháború alatt a Life magazinnak írt jelentéseket, röviden így foglalta össze az eseményt: "az emberek úgy döntöttek, együtt meghalnak, mert képtelenek voltak megtalálni a módját, hogy együtt éljenek" Háborús tudósítóként Kínában, Indiában és a világ számos egyéb országában járt. Felkavaró, szókimondó jelentései nyomán megváltoztatták a brit hadi stratégiát a Közel-Keleten. Egyik cikke miatt le is tartóztatták.

A későbbiekben a kaítolikus vallásra való áttéréséről szóltak művei, valamint számos színdarabot írt, egyiket Academy Awardra jelölték. A szentek életéről könyvet szerkesztett, melybe tegnapi idézetünk szerzője, Rebecca West is írt.

1987-ben, agytumorban halt meg.

Ösztöndíjat neveztek el róla, mellyel 1989 óta kutatónőket támogatnak.

Hozzászólások (0)