Júl. 26.: Anna-névnap alkalmából a név néhány híres viselője
Módosítás dátuma: 2012. július 26. csütörtök, 02:42 Írta: Antoni Rita 2012. július 25. szerda, 23:40
Facebook-oldalunkon rendszeresen megemlékezünk az aktuális névnap egy-egy híres viselőjéről, de bizonyos esetekben nehéz a választás, így most egy gyűjteményt adunk közre. "Anna örök" - de mi most nem múzsákat mutatunk be (ahogyan az Anna-bál csillogásával sem törődünk), hanem saját jogon alkotó, jelentős teljesítményt nyújtó Annákat. Íme, születésük sorrendjében:
Anne of Winchelsea (1661-1720), angol költő. „Előkelő családból származott, s fiatalon az udvarhoz került. (…) Természeti képeiről, melyeknek közvetlen egyszerűségében már a romantika hangjai csendülnek, lelkesedéssel írt Wordsworth is, aki egy évszázad múlva újra felfedezte.” (Költőnők antológiája, 96.)
Ann Radcliffe (1764–1823), a korai gótikus regény egyik legjelentősebb (magyarra sajnos még le nem fordított), korának rendkívül népszerű írója; az atmoszférateremtés mestere. Műveinek jellegzetessége, hogy bennük a természetfelettinek látszó események végül racionális magyarázatot kapnak. Jane Austen A klastrom titka c. regényében említi őt, és Udolpho titkai c., legkedveltebb könyvét.
Bővebben a gótikus regényről, annak női formáiról, vonatkozásairól: http://www.nokert.hu/index.php/gothic/101-gothic/720-gothic-a-nkerthu-uj-rovata-bevezet
Anne Brontë (1820-49) angol költő, író, a három Brontë-nővér közül a legfiatalabb. Regényei: Agnes Grey, Wildfell asszonya.
Annie Oakley (1860-1926), amerikai mesterlövész, a nők szabad, biztonságos köztéri mozgásának, és egyben a női önvédelem fontosságának egyik első szószólója. Ellenezte a nők otthon falai közé való bezártságát, és azt, hogy korának "tisztességes asszonya" egyedül nem mehet még csak sétálni sem. Szorgalmazta, hogy minden nő tanuljon meg lőni.
Annie Sullivan (1866-1936), amerikai gyógypedagógus, a süket-vak Helen Keller tanítója és haláláig kísérője. Segítségével az addig kommunikálni teljességgel képtelen Helen nem csak hogy kitört a „sötét, csöndes világából”, de különböző tudományokat, idegen nyelveket is elsajátított, beszélni is megtanult, előadásokat tartott. Mindketten a feminizmus, a nők szavazati jogának lelkes támogatói voltak.
Anna Pavlova (1881-1931), orosz balett-táncosnő. Leghíresebb – és általa is legkedveltebb – szerepe A hattyú halála volt. Művészetével az egész világot meghódította. Őszi levelek címmel saját koreográfiát is készített.
Lesznai Anna (1885-1966) magyar író, grafikus, festő, iparművész. Első verseit a Nyugatban publikálta, Ady nagyra tartotta. 1919-től bécsi emigrációban élt, '30-ban hazajött, kiállítása is volt Budapesten, de a harmincas évek végén ismét emigrációba kényszerült, New Yorkban élt művésztanárként, és ott is halt meg. Meséket is írt, és egy önéletrajzot, melynek címe: Kezdetben volt a kert.
Kéthly Anna (1889-1976), magyar politikus. 1919 októberében bekerült az MSZDP Központi Nőszervező Bizottságába, a nőmozgalom egyik vezetője lett. Tucatjával kapta a halálos fenyegetéseket, amikre csak ezt felelte: „Aki fél, az menjen cukrászkisasszonynak!”. Az 1930-as évek második felétől fellépett a szélsőjobboldali törekvések és a zsidótörvények ellen. '56 után emigrációba kényszerült, Belgiumban élt és ott is halt meg.
Anna Freud (1895-1982), nem csak Sigmund Freud lányaként ismert, hanem saját jogán is érdemeket szerző gyermekpszichiáter. 1936-ban írta legjelentősebb, a mai pszichiátriában is elismert művét, Az én és az elhárító mechanizmusok címmel. Gyermekklinika alapítója és igazgatója volt, mely ma is fennáll, és az ő nevét viseli.
Hajnal Anna (1907-77), József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Számos verseskötet publikálása mellett gyermekkönyveket is írt. Trencsényi-Waldapfel Imrével együtt létrehozta a Tóth Árpád Társaságot; melynek keretében a lakásán felolvasó- és vitaesteket tartottak. 1938-39-ben folyóiratot is szerkesztettek. Többek között Burns, Breton, Blake és Swinburne műveit fordította.
Kiss Anna (szül. 1939) kétszeres József Attila díjas magyar költő, író, drámaíró. Szegeden végzett magyar-orosz tanárként, 1975-től a Magyar Írószövetség tagja, 1979-től írásaiból él. 1990-1994 között a Tekintet című folyóiratot szerkesztette. 1997-től az Artisjus tagja lett. 2007 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Költészetének forrása a folklór, a mese, az archaikus népdal, a ballada, a régi magyar költői nyelv.
Anne Rice (szül. 1941) amerikai író és közszereplő. Vámpírregényei a műfaj egyik legszínvonalasabb képviselői, és messzemenően megfelelnek a szépirodalmiság követelményeinek is. Történelmi regényeket is írt, az egyiket (Cry to Heaven) az olasz reneszánsz kasztrált énekeseiről. Hírnevével felelősségteljesen él, facebook oldalát maga szerkeszti, és rendszeresen különböző társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet.
Bővebben róla: http://www.nokert.hu/index.php/gothic/101-gothic/773-a-vampirkronikak-iroja-humanista-es-feminista-anne-rice-b-1941
Írta: rd.8495, július 26, 2012
Azért is érdekes ez, mert "keresztbe" is örököljük a külső jegyeket, tehát fiú az anyjáét és lány az apjáét,
így teljesen irreális az a bevett elvárás, hogy a nő kifinomult, lágy vonásokkal bírjon, míg a férfi markáns, karakteres arcú legyen.
Ezek a buta elvárások sajnos azt kell mondjam, hogy megintcsak inkább sújtják a nőket, mert a lányos külsejű férfiakat jobban tolerálják a lányok és a társadalom is, mint a fiús külsejű lányokat, akikhez mind a másik nem, mind a társadalom a nőkhöz szokásos kiemelt rosszindulatú előítéletekkel viszonyul.
A szokásos erős nőtől való félelem játszik ebbe, pedig nekem pl. nagyon szimpatikusak ezek a nők, valahogy több értelem sugárzik róluk, mint a babaarcú lányokról - pedig alighanem az is csupán az az előítélet, ami a nőies nőt ("szőke") eleve butának feltételezi
-
- +0
-
-
Írta: Angyalhaj, július 26, 2012
-
- +1
-
-
Írta: dudette, július 26, 2012
-
- +0
-
-
Írta: rd.8495, július 26, 2012
Nem is látom sok értelmét, hogy a feminizmusom abban merüljön ki, hogy kézzel-lábbal ágáljak a valóság ellen és többmillió ember ellenében a feketéről állítsam, hogy fehér -
és hogy roppant velük született értelmet feltételezek a délutáni szappanoperákon lógó, életcél nélküli, kifestett, szőke fiatal leányokról.
Ha ilyet állítok, akkor esélyem sincs, hogy a hagyományos szemléleten át nem látó emberekkel valaha is közös nevezőre tudjak jutni és meg tudjam értetni velük a dolog előítéletes voltát és sántítását.
Mert én persze tudom, hogy ez csupán az évezredes patriarchális előítélet (mint azt oda is írtam !).
Tény, hogy aki tanulhatott, alkothatott, felfedezett, automatikusan annak a vizuális megjelenéséhez kötjük az értelmet - ők pedig évezredeken át mind férfiak voltak.
Ez van, ezt megváltoztatni egyhamar lehetetlen vállakozás - maximum az okaival és a hamisságával lehet tisztában az ember.
Szerintem ezt leírni feltáró őszinteség és csöppet sem gáz, ha egyszer ez van.
És ugyan mi ellen harcolunk, ha nem szabad a kóros zsigeri jeleit magunkon észrevenni és kimondani sem ???
Szerintem pont az segíti elő az előítéletek feltárását, ha kimondjuk őket azzal együtt, hogy nem tartjuk jogosnak ezeket.
Amúgy pl. a "A hülyeség kora" filmkritika (http://nokert.hu/index.php/kul...it-maskepp) is olyan, hogy a patriarchátusban felnövekedett 1000 ember közül 1 képes magától észrevenni a filmben rejlő totális féllábasságot - de ha részletezed, akkor a többség egész biztosan megérti.
-
- +0
-
-
