írók
"Komoly problémákról minél szélesebb rétegnek" - interjú Rados Virág íróval
Módosítás dátuma: 2013. március 09. szombat, 12:26 Írta: Antoni Rita 2013. március 08. péntek, 00:00
Érdeklődéssel vettem a kezembe a könyvet, amely olyannyira megtetszett, hogy szerettem volna a szerzőjét is megismerni. Kérésünkre Virág - aki Budapesten él - hamarosan meglátogatott minket Egyesületünk egy gyűlésén, ahol Mamika, Fekete Zsuzsi és Békés Dóra tagok jelenlétében beszélgettem vele. Virág szimpatikus, közvetlen ember, kellemes, intelligens beszélgetőtárs - nagyon jól éreztük magunkat a vele töltött időben, és örülünk, hogy a szövetségesünknek, barátunknak mondhatjuk őt.
– Mikor kezdted az írói pályádat, a három regény előtt publikáltál-e?
– Tizenhat éve újságíró vagyok. Már kiskoromban kijelentettem: „ha nagy leszek, író leszek”, de a megvalósítás sokáig váratott magára. Ugyanakkor már újságírói pályám alatt is a szubjektív, publicisztikai műfajok érdekeltek.
Végül a betegség „csinált” belőlem írót: amikor 2001-ben bipoláris zavarral diagnosztizáltak, bennem is, mint sok emberben, aki megtudja, hogy gyógyíthatatlan beteg, felmerült a kérdés: „miért pont én”? És az a válasz fogalmazódott meg bennem: „azért, hogy ezt egyszer megírjam.”
Ennek ellenére sokáig úgy éreztem, még nem vagyok felkészülve a regényírói pályára. Csak tíz évvel később, 2011-ben jelent meg a tervezett könyv. 2008-ban mellrákkal diagnosztizáltak; akkor ébredtem rá, mennyire igaz a mondás a halálról: „nem tudhatod sem napot, sem az órát.” Tehát nem mindegy, mit kezdek az életemmel. 2009 elejére estem túl a műtéten és a kezeléseken. Egyidejűleg kevesebb lett az újságírói munkám, így akkor nyáron leültem, és megírtam a Bipolárist. A kézirat másfél évig pihent a számítógépben. Kishitű voltam: úgy véltem, az általam írt saját élményű próza és a közérthető, olvasmányos stílus nálunk „nem divat”, azaz nem veszik komolyan. (A Bipoláris keletkezési körülményeit A visszakapott életben részletesen leírom.) Egy nap azonban a férjem, aki egy könyvesbolt vezetője, hazajött egy művel, amelyben egy férfiszerző számol be az egyfázisú depressziójáról. Megijedtem, hogy „elírják” előlem a témát. A művet a Jaffa adta ki, ezért felhívtam őket, és elmondtam, nekem a bipoláris zavaromról van regényem. Kérésükre elküldtem nekik a Bipoláris szinopszisát és egy részletet a kéziratból. Rögtön ráharaptak. Az igazgató behívott, és közölte, hogy kiadja, mert ebből sikerkönyv lesz. Azóta az ő szerzőjük vagyok.
Bővebben: "Komoly problémákról minél szélesebb rétegnek" - interjú Rados Virág íróval
Kosáryné Réz Lola (1892-1984) író, költő, feminista
Módosítás dátuma: 2012. december 16. vasárnap, 16:20 Írta: Kovács Anikó 2012. december 16. vasárnap, 14:56
A méltatlanul elfeledett, újraolvasásra érdemes, századfordulón élt írónők sorába tartozik Kosáryné Réz Lola, többek között az Asszonybeszéd tetralógia írója.Kosáryné, leánykori nevén Réz Eleonóra, Selmecbányán született 1892. december 7-én, Réz Géza főiskolai tanár legidősebb életben maradt gyermekeként. Szülővárosában járt gimnáziumba, ahol hamar feltűnt éles eszével, tudásszomjával és jó emlékezőtehetségével, csodagyerekszámba ment. Már kislánykorában húgával szépirodalmi lapot szerkesztett, aminek Kongó volt a címe – a lap nevét arról a villatelepről kapta, ahol szüleivel akkoriban laktak –, hatvan példányban meg is jelentették, a bevételből pedig egy 1848-as honvédnőt segélyeztek. Családjában és környezetében sokoldalúan művelt emberekkel találkozott, és amint az első regényéből is kiderül, nagy hatással volt rá a régi bányaváros, a kisvárosi zárt társadalom légköre. Hamar megtanult több idegen nyelvet, ezeken folyamatosan olvasott is.
Felsőbb tanulmányait Budapesten, majd szülővárosában végezte, ahol néhány évvel később, 1914-ben maga is tanítani kezdett. 1912-ben férjhez ment Kosáry János zenetanárhoz. 1913-ban megszületett fia, Domokos, 1917-ben pedig lánya, Judit.
Az első világháború után családjával együtt menekülnie kellett Selmecbányáról, mert nem voltak hajlandók az új hatalomra, az 1919-ben megalakult Csehszlovákiára felesküdni. Budapesten telepedett meg, ott élt egészen haláláig.
Bővebben: Kosáryné Réz Lola (1892-1984) író, költő, feminista
5 éve halt meg Muriel Spark skót író, esszéista (1918-2006). Élete és egy műve: Az ócskapiacon
Módosítás dátuma: 2011. december 25. vasárnap, 23:08 Írta: Antoni Rita 2011. április 13. szerda, 12:30
Mirel Sarah Camberg néven született Edinburgh-ben, 1918. február 1-jén. Apja litvániai zsidó, anyja angol volt. Már gyermekkorában is csillogtatta írói képességeit, 12 esztendős korában például megnyerte a Walter Scott költői díjat, de első regénye, a The Comforters (Vigasztalók) csak 1957-ben jelent meg. A könyv posztmodern egyfajta előfutára, a főszereplő rájön, hogy karakter egy könyvben. Spark "experimentalistának" vallotta magát, stílusában, választott témáiban sok esetben megelőzte korát. 1937-ben feleségül ment a nála 13 évvel idősebb tanárhoz, Oswald Sparkhoz, ám hat esztendő múltán (a férfi mániás depressziója és dühkitörései miatt) elváltak. Fiuk, Robin (noha Spark támogatta és szerette volna magához venni) saját döntése folytán az apjánál maradt, majd nagyszülőkhöz került. (Emiatt, illetve később vallási konfliktus miatt anyjával kapcsolata megromlott.)
A második világháború alatt a külügyminisztérium propaganda osztályán dolgozott, majd Londonba költözött, s ezzel irodalmi pályafutása is kezdetét vette. 1954-ben felvette a katolikus vallást, ezt pályája, világlátása szempontjából fontosnak tartotta. (Az emberi szenvedés Isten létével való összeegyeztethetősége, illetve a gonoszság kérdései különösen foglalkoztatták.) A Poetry Review című folyóirat szerkesztője lett, és kritikai tanulmányokat közölt Mary Shelleyről illetve a Brontë nővérekről. (Mary Shelley kiadott levelezését is ő szerkesztette.)
Ludmila Ulickaja
Módosítás dátuma: 2011. december 19. hétfő, 12:58 Írta: Frank Tyrell 2010. szeptember 15. szerda, 14:27
Az egyik legnépszerűbb orosz írónő, Ljudmila Jevgenyjevna Ulickaja 1943-ban született a baskíriai Davlekanovoban, ahova a családját a háború alatt evakuálták. Anyja Sztálin haláláig biokémiusként dolgozott. Ulickaját már a közpiskolában is érdekelte a tudomány, később pedig felvételt nyert a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemre, ahol biológia szakon szerzett diplomát. Két évig dolgozott genetikusként egy akadémiai kutatóintézetben, de 1970-ben munkatársaival együtt elbocsátották őket szamizdat tiltott irodalom terjesztéséért és birtoklásáért. Ulickaja többé nem tért vissza genetikusi munkájához, de a tudomány többször is feltűnik könyveiben, pl. a Kukockij eseteiben, vagy az Odaadó hívetek, Surik c. regényében.
Mary Shelley (1797-1851)
Módosítás dátuma: 2011. december 19. hétfő, 12:57 Írta: Antoni Rita 2010. szeptember 08. szerda, 18:42
Angol regényíró, drámaíró, esszéista, legismertebb Frankenstein c. regénye, melyet mindössze 21 évesen írt. Rendkívül tragikus élete volt, de alkotóerejét a csapások sem tudták megtörni.
Londonban született, a feminista író, „A nők jogainak követelése” c. esszé szerzője, Mary Wollstonecraft, és a filozófus, és gótikus regényeket is író William Godwin lányaként. Szülei mindketten liberális-anarchista elveket vallottak. Ellenezték a házasságot, a kor normáihoz képest szabad szerelmi életéről hírhedt Wollstonecraft pl. – akinek már volt egy törvénytelen lánya, Fanny Imlay – „legalizált prostitúciónak” tartotta. Születendő gyermekükre való tekintettel azonban mégis hivatalossá tették kapcsolatukat, és reménykedtek egy boldog közös életben. Mary Wollstonecraft azonban tragikus módon, 38 évesen belehalt a szülésbe.
Godwin hamarosan új feleséget hozott a házhoz, akinek már voltak gyerekei, egyikük a Mary életében később is szerepet játszó Claire Clairmont. A feszültséggel teli otthonban Mary „Hamupipőkének” érezte magát, és lázadó fiatal lányként gyakran vonult ki anyja sírjához, egész napokat töltve ott olvasással. Anyját emlékiratain keresztül ismerte meg, ezeket William Godwin adta ki. Hatalmas botrányt kavartak, de annál nagyobb csodálatot váltottak ki a lányból. A filozófus, noha állítása szerint rajongott felesége írásaiért, a gyakorlatban nem osztotta a lányok nevelésére vonatkozó elveit. Mary Wollstonecraft például külön tankönyvet írt nagy gonddal Fanny számára, melyet Godwin semmibe vett. Mary azonban még így is kora szokásaihoz képest kiemelkedő oktatásban részesült.
További cikkeink...
1. oldal / 3
