Elizabeth Cady Stanton 1815 - 1902
Módosítás dátuma: 2011. december 25. vasárnap, 22:21
Írta: Mamika
2010. november 25. csütörtök, 18:57
1815. november 12-én született a New York állambeli Johnstownban a város előkelőségei közé tartozó Margaret és Daniel Cady lánya, Elizabeth. A kislány a Johnstown Academy elvégzése után a Troy Female Seminary-ba iratkozott, az egyetlen olyan helyre, ahol a fiúiskolákhoz hasonló színvonalú volt az oktatás.
Apja mellett, aki bíró volt és ügyvédjelölteket tanított, jelentékeny jogi ismereteket is szerzett, így szembesült azzal, hogy a jog mennyire elfogult a férfiak javára és milyen igazságtalanul bánik a nőkkel. Apja el sem vállalta nők képviseletét egy válóperben, még akkor sem, ha a férj bántalmazta az asszonyt.
Elizabeth iskolái befejezése után sok időt töltött unokatestvérénél, a rabszolgaság ellen küzdő Gerrit Smith-nél. Itt ismerkedett meg a szintén abolicionista eszméket valló Henry B. Stantonnal, akivel, családja nemtetszése ellenére, 1840-ben házasságot kötött. Elizabeth ragaszkodott hozzá, hogy házassági esküjükből kimaradjon az engedelmeskedjen szó.
Nászútra Londonba mentek, ahol részt vettek a rabszolgaság ellen tartott konferencián. A korra jellemző, hogy a résztvevők, akik őszintén elítélték a rabszolgaság intézményét, abszurd módon nőket nem fogadtak el hivatalos delegáltaknak – köztük az egyik legismertebb amerikai abolicionistát, Lucretia Mott-ot. A két nő összeismerkedett, és Amerikába való visszatérésük után közös munkába kezdtek a nők jogainak, ezen belül kiemelten a választójognak a kiharcolásáért.
1848-ban nőkongresszust tartottak Seneca Falls-ban, céljaikat Elizabeth Stanton Declaration of Sentiments címmel írt szándéknyilatkozatban foglalta össze, melyet a résztvevők elfogadtak, ezzel hivatalosan is elkezdődött a nők jogaiért, a választójogért folyó igen hosszú, nehéz küzdelem.
1851-ben Susan B. Anthony is csatlakozott hozzájuk, összeállt a “nagy hármas” – Anthony, Mott és Stanton.
Az 1842 és 1859 közötti években Elizabeth két lányt és öt fiút szült. A kicsik nevelésével töltött idő alatt íráskészségét csiszolta, ritkábban vett részt rendezvényeken.
Az amerikai polgárháború befejezése után, melynek egyik következménye volt, hogy a felszabadított férfi rabszolgák választójogot kaptak, Stanton és társai folytatták a harcot a nők szavazati jogáért. 1868-ban megalapították a National Woman Suffrage Association-t, elnöke Elizabeth Stanton volt egészen 1892-ig, és újságot indítottak Revolution címmel.
Mint kortársai közül sokan, ő is egy magasabbrendű morál letéteményeseinek vélte a nőket. Míg mások az "erkölcsi nemességre, tisztaságra" hivatkozva otthon tartották volna a nőket, távol a nyilvános szféra "mocskától", ő progresszívebb következtetést vont le ebből: ezzel indokolta annak szükségét, hogy a nők is jelenjenek meg a nyilvános szférában. Ez (legalább részben) stratégiai érv is lehetett Stanton részéről: az amerikai szüfrazsettek ugyanis végül esszencialista érvekkel tudták megnyerni maguknak a szavazati jogot, melyek szerint a nők békésebb, kooperatívabb stb. természete jobbá tenné az amerikai társadalmat. (Nyilván autentikusabb az emberi jogok és az egyenlőség mentén érvelni, de akkor ez a stratégia működött.) E feltételezéssel összhangban van az is, hogy Stanton szerint a nőknek az önmegtagadásnál – melynek gyakorlása, figyelmeztet, fenntarthatja másodlagos társadalmi státuszukat! – először fontosabb erényre kell koncentrálniuk, ez pedig önmaguk fejlesztése (self-development).
Gyermekei felnövekedése után Cady Stanton előadókörutakat tartott. Kitűnő szónok volt, frappáns vitapartner, meggyőző fellépéssel. Érdeklődése nemcsak a választójogra korlátozódott, kiállt a válási jog liberalizálásáért, a nők jogainak érvényesítéséért a válóperekben. Előadást tartott arról, hogy a nőknek joguk van a nemkívánt terhesség elleni védekezésre, ezt még a nők közül is többen ellenezték.
Az évek múltával Elizabeth elhagyta az előadókörutakat és az írásra összpontosított. Megjelenik a Susan B. Anthony-val és Matilda Joslyn Gage-el közösen írt háromkötetes History of Woman Suffrage, majd önéletrajzi kötete Eighty Years and More címmel, valamint a nagy vihart kiváltó Woman's Bible.
Elizabeth Cady Stanton 1902-ben, New York-ban hunyt el.
"Igaz, hogy nem vagyunk olyan erősek, bölcsek és tehetségesek, mint önök, de ha egy barátunk által pénzhez jutunk, vagy ha keresünk napi ötven centet, inkább ételt és ruhát veszünk a gyermekeinknek, mintsem szivart és pezsgőt az ügyvédeinknek. Ami minket, nőket illet, elegünk van mindenféle védelemből,…" Elizabeth Cady Stanton, „Address to New York State Legislature, 1860” (Miriam Schneir ed. Feminism: The Essential Historical Writings (New York: Vintage Books, Random House, 1972, 120.)