Emmeline Pankhurst és lányai a nők szavazati jogáért

Módosítás dátuma: 2011. december 25. vasárnap, 22:19 Írta: Mamika 2010. október 11. hétfő, 13:02

Figyelem! Új ablakban nyílik meg.

(Először próbálták szép szóval, hülyének nézték őket. Próbálkoztak rendezvényeken bekiabálással, kivezették őket. Aztán kezdődött a szervezkedés. A szüfrazsettek - a korabeli előkelő nők öltözetében, hosszú szoknyákban, hatalmas kalapokban - gyülekeztek, tüntettek, kiabáltak, öklüket rázták, épületeket gyújtottak fel, korláthoz láncolták magukat, kirakatokat törtek be, az őket letartóztató rendőrökre támadtak, éhségsztrájkoltak, börtönbüntetést viseltek el. Az értetlenkedők fanyaloghatnak, hogy "kivetkőztek nőiességükből" - de ők tudták, van, ami ennél is fontosabb. A büszkeségnek, méltóságnak akkor van értéke, ha szabadság is társul hozzá. Ajánlott irodalom: Kertész Magda: A szüfrazsettek - A. R.)

Az anya: Emmeline (Goulden) Pankhurst

1858. július 14-én Manchesterben született Emmeline Goulden, Robert Goulden és Sophia Crane leánya. Apja sikeres üzletember, radikális politikai nézetekkel, a rabszolgaság elleni mozgalom támogatója. Anyja szenvedélyes feminista, aki kamasz lányát magával viszi a nőmozgalmi rendezvényekre. Emmeline Manchesterben kezdi iskoláit, majd szülei 15 éves korában a párizsi École Normale de Neuilly internátusba küldik, ahol a megszokott női tárgyak mellett természettudományt és közgazdaságtant is tanítottak.

1878-ban tér vissza szülővárosába és találkozik Richard Pankhurst manchesteri ügyvéddel, aki az első angliai szüffrazsett törvényjavaslat és a Married Women's Property Acts szerzője, ez utóbbi tette lehetővé a nőknek, hogy megtartsák keresetüket vagy javaikat, melyeket házasságuk előtt vagy alatt szereztek. A nagy korkülönbség (24 év) ellenére Emmeline szülei beleegyeznek a házasságba, Richard and Emmeline közösen folytatja a munkát a férj 1898-ban bekövetkezett haláláig.

Emmeline nincs megelégedve a létező nőszervezetek tevékenységével, ezért 1903-ban megalapítja a Women's Social and Political Union-t - WSPU (Nők Szociális és Politikai Egyesülete). Egyik legfontosabb céljuk a nők szavazati jogának kiharcolása. A korabeli újságokat nemigen érdekelte a nők ügye, nem voltak hajlandók cikket írni vagy olvasói leveleket közzétenni a szüfrazsettek támogatására. A WSPU tagjai úgy döntöttek, hatásos módszerekkel kell felkelteni a közvélemény figyelmét. Amíg ők maguk nem szavazhatnak, nem vehetnek részt a törvényhozásban, addig a törvények sem vonatkoznak rájuk, és ennek megfelelően viselkednek. Mottójuk: Deeds, not words (nem szavak, tettek).

1907-ben Emmeline Londonba költözik és csatlakozik lányai erőteljes harcához. Már az ötvenes éveiben jár, karizmatikus személyisége, kemény eltökéltsége egyre több hívet szerez ügyének. A szüfrazsettek látványos eszközökhöz nyúlnak, civil engedetlenségük komoly retorziókkal jár, Emmeline-t is többször letartóztatják, a börtönben éhségsztrájkot tart, a durva kényszertáplálás (orron keresztül levezetett szondával kínozták a szüfrazsetteket kényszertáplálsá címen - a szerk.) egészségét károsítja.

1914-ben Emmeline és a WSPU vezetői energiájukat háborúban álló országuk segítésére fordítják. 1917-ben Emmeline és lánya, Christabel Pankhurst megalapítja a Women's Party-t (Nők Pártja). Céljaik az egyenlő bér, anya- és gyermekvédelem, a házassági törvény megváltoztatása. Ebben az időben egyre távolodnak korábbi szocialista meggyőződésüktől és egyúttal a kisebbik lánytól, Sylviától is.

A világháború után Emmeline több éves előadókörutat tart az Egyesült Államokban és Kanadában. 1925-ben visszatér Angliába és csatlakozik a Konzervativ Párthoz, amely London East End kerületében képviselőnek jelöli. A választás előtt Emmeline meghal, de még megéri élete egyik nagy céljának megvalósulását – halála előtt néhány héttel törvénybe iktatják a nők szavazati jogát.

A lányok: Christabel, Sylvia és az ellentmondásos Adela

Christabel

1880. szeptember 22-én született Christabel Pankhurst, az első nő, aki a Manchester-i Victoria Egyetemen jogi diplomát szerzett, de az ügyvédi kamara nem volt hajlandó tagjai közé felvenni. Éles, logikus elme, remek előadó, szellemes vitatkozó, emellett jó megjelenésű, megnyerő hangú – közszereplésre termett. Hiányzott belőle testvére, Sylvia könyörületessége, megvetette a gyengeséget. Részt vett anyja mellett a mozgalomban, együtt alapították meg a Women's Social and Political Union-t (Nők Szociális és Politikai Egyesülete), melynek egyik fő célja a női választójog kiharcolása volt.

1905. október 13-án Christabel egy társával, Annie Kenneyvel egy ülésen hangos közbekiáltásokkal – “Mikor kapnak a nők választójogot?” - többször megszakították Sir Edward Gray beszédét. Nem voltak hajlandók elhagyni a termet, a rendőrök csak erőszakkal tudták letartóztatni őket, az egyik rendőr szerint a hölgyek megrugdosták és leköpködték őt. A rájuk kirótt 5 shilling bírságot nem voltak hajlandók fizetni, ezért börtönbe kerültek. A példa nélküli eset megrázta az országot. Először fordult elő, hogy brit nők erőszakot alkalmaztak szavazati jogukért, és ezért bebörtönözték őket.

1910. november l8-án Christabel és társai találkozni akartak Herbert Asquith miniszterelnökkel, hogy tiltakozzanak a nők szavazati jogáról beterjesztett javaslat elutasítása miatt. A feldühödött nők áttörték az alsóház köré vont rendőri kordont, több mint százat közülük őrizetbe vettek.

A háború után Christabel amerikai előadókörútra megy, majd úgy dönt, az Egyesült Államokban telepszik le. Érdeklődése egyre inkább a vallás felé fordul, a Second Adventism híve lesz, több könyvet is ír a témáról.

1936-ban megkapja a Dame Commander of the British Empire (a Brit Birodalom lovagja) címet.

A nyilvánosságtól visszavonulva, 1939-ben halt meg

Sylvia

Sylvia Pankhurst, Christabel húga 1882. január 18-án született. Nagyon közel állt apjához, aki a kislánnyal korán megismertette a szocialista eszméket. Iskoláit Manchesterben kezdte, fogékonysága a festés, irodalom iránt hamar kiderült, elnyerte a South Kensington-i Royal College of Art ösztöndíját. Igéretes művészi karrier előtt állt, de – anyjához és nővéréhez hasonlóan – a politikát, választotta. Belépett a WSPU-ba, agitált, cikkeket írt, többször bebörtönözték.

1911-ben jelent meg első könyve, a The Sufragette.

Sylvia az East End-i munkásnők között élt, ismerte minden gondjukat, segíteni akart elkeserítő szociális helyzetükön is. Nemcsak sztrájkokat és gyűléseket szervezett, hanem saját pénzéből többb szülőotthont, iskolát és szegénykonyhát nyitott, sőt egy játékgyárat is alapított, hogy enyhítsen a munkanélküliségen. A WSPU-n kívül dolgozott a Munkáspártnak is, és The Women's Dreadnought (majd The Worker's Dreadnought) címmel munkásnők számára alapított újságot.

Sylvia szembekerült a WSPU vezetésével, és 1914-ben ki is zárták. Az ellentét még élesebb lett a háború kitörése után – a párt, köztük anyja és nővére, hazafias kötelességének érezte a háború támogatását, Sylvia pedig meggyőződéses pacifista. 1921-ben részt vett a Kommunista Internacionálé második kongresszusán, itt is hangoztatta baloldali, rasszizmus ellenes és antifasiszta meggyőződését.

A háború utolsó évében Sylvia egy olasz szocialistával Silvo Corioval élettársi kapcsolatba lép, 1927-ben fia született, akinek apja emlékére a Richard nevet adják. Az anyjával való ellentét tovább növekedett, amikor Sylvia nem ment férjhez Coriohoz, és fia is a Pankhurst nevet viselte.

A spanyol polgárháború idején a köztársaságpártiakat támogatta, később zsidókat segített kimenekíteni a náci Németországból. Éles hangú cikkekben tiltakozott, amikor Olaszország megszállta Etiópiát.

1951-ben fiával együtt Etiópiában telepedett le. Szerkesztője a New Times-nak és az Ethiopia News-nak, több könyvet is írt az országról, legismertebb az Ethiopia, a cultural history.

Sylvia Pankhurst 1960. szeptember 27-én halt meg.

Adela

1885. június 19-én született a legfiatalabb Pankhurst lány, Adela. Tanárnak készült, de hamar kiderült róla, hogy ő is örökölte a családi adottságokat a politika, a nyilvános szereplés terén. 17 éves volt, amikor egy gyűlésre a meghívott előadó nem érkezett meg, ezért Emmeline Adelat küldte fel az emelvényre. Olyan sikere volt, hogy ettől kezdve rendszeresen tartott szónoklatokat. Azonban Adela és anyja között komoly ellentétek keletkeztek, és Emmeline úgy döntött, hogy lányát véglegesen Ausztráliába küldi.

Vida Goldstein, a híres ausztrál pacifista és nőjogi harcos örömmel és barátsággal fogadta, állást szerzett neki, megkezdődött Adela új élete. A szocialista és feminista újságok rendszeres szerzője volt, könyvet írt. 1917-ben feleségül ment az ír származású Tom Walsh-hoz, Sydney-be költöztek, ahol Adela a hét gyerek (három férje első házasságából) nevelése mellett tovább folytatta aktív politikai szereplését.

A huszas évek közepétől Adela élete bizarr fordulatot vesz. Hátat fordít baloldali meggyőződésének, az “osztályok együttműködéséről” prédikál. Megalapítja az Australian Women's Guild of Empire-t (ausztrál nők birodalmi egyesülete), amely a család, a kereszténység, a brit birodalom támogatója, a fogamzásgátlás és az abortusz ellenzője. Férjével együtt lelkes követői lesznek Hitler és Mussolini eszméinek, a japán militarizmusnak, hevesen támadják a zsidókat. 1941-ben megalapítják az Australia First konzervatív, nacionalista, ősfasiszta mozgalmat.

A háború után Adela visszavonult az aktív politizálástól, 1961-ben halt meg.

(első megjelenés: Csapó Ida szerk. Feminista almanach, 2005)

Hozzászólások (1) Add Comment