Minden, amire egy nőnek valóban szüksége van

Hatgyermekes családba született, zsarnok, agresszív apjától gyakorta védte meg megtört anyját, a verésekből így neki is bőven kijutott. A későbbiekben ezért sem dőlt be a kor eszményének, mely idealizálta a házasságot. Nevelőnőként mélyedt el az irodalomban, majd maga is publikálni kezdett, első művei: "Gondolatok a lányok neveléséről", "Az emberi jogok követelése", "A nők jogainak követelése." Utóbbiban síkra száll a lányok oktatása mellett, és megvetően ír az üresfejű(vé tett) úrihölgyek hasztalan mindennapjairól, a házasságban is egyenlőtlenséget teremtő üres fecsegésről, bájos együgyűségről, melyre a(z előkelő) nőt a társadalom korlátozza. Rámutat, hogy az udvarias gesztusok, melyet a gentleman nyújt az úrihölgynek, pusztán formaságok, és a nők a korabeli társadalomban minden ideologizálás dacára nem királynők, hanem rabok. Követeli a nők anyagi függetlenségét, szavazati jogát, helyét a képviselőházban. Ez az írása hatalmas botrányt kavart, ellenlábasai azzal vádolták (akár a mai feministákat), hogy kiváltságokat követel a nők számára, holott az egyenlőség eszméjét képviselte.

A szerzői jogdíjakból családját, barátait támogatta. Kapcsolataival, szabad szerelmi életével botrányt keltett. Házassággal kapcsolatos elvei dacára végül - tekintettel születendő gyermekükre - mégis hozzáment William Godwin író-filozófus-anarchistához, de a hétköznapok szürkeségét elkerülendő, nem éltek együtt. Lányuk, Mary (Wollstonecraft Godwin) Shelley regényíró lett, többek közt a Frankenstein c. mű szerzője. Mary Wollstonecraft végül fiatalon, tragikus módon, gyermekágyi lázban halt meg.