Feministák

Feministák - lista

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2013. április 28. vasárnap, 21:28 Írta: Antoni Rita 2013. december 28. szombat, 00:00

Az aláhúzott nevekre kattintva olvashatsz az egyes feministákról. (A link nélküli nevekről cikkek készülőben.) A listát és az ismertetőket folyamatosan bővítjük.
 
Magyarország:
 
18-19. század:
Újfalvy Krisztina (Máté Jánosné, költő, 1761-1818)
(Kisdobronyi) Isák Terézia
Cserei Drusiána (Héthegyi Erzsébet, ca. 1800-65)
Jósika Júlia (Jósika Miklósné báró Podmaniczky Júlia, író, üzletasszony, 1813-93)
Szegfi Mórné Kánya Emília (lapszerkesztő, 1828-1905)
Veres Pálné (Beniczky Hermin) (pedagógus, 1818-95)
 
A 20. század eleji magyar feminizmus jelentős alakjai:
Mellerné Miskolczi Eugénia
Glücklich Vilma (Bédy-Schwimmer-Rózsával az 1904-ben alakult Feministák Egyesületének a vezetője, (1872-1927) külső link
Rosenberg Auguszta (MNSZ, Magyarországi Nőegyletek Szövetsége, alapító, 1904)
Perczelné Kozma Flóra
Szemere Ilona (Perczelné Kozma Flórával 1919-től az MNSZ Egyesült Erővel c. folyóiratának szerkesztője)
Pogány Paula (Teleki Sándornéval A Nő és a Társadalom utódjának, A Nő c. folyóiratnak a szerkesztője)
Wilhelm Szidónia
Groszmann Janka
Spády Adél (1916 és 1919 között a Nők Lapja, a Feministák Egyesületének lapja főszerkesztője)
Dr. Dienes Valéria (1879-1978)
 
Magyar feministák a két világháború között:
Gárdos Mariska (1885-1973)
Kosáryné Réz Lola (író, műfordító) (saját írásunk itt, külső link: http://bezzeganya.postr.hu/eltunt-ironok-nyomaban--skosaryne-rez-lola)
Kertész Erzsébet (író) (külső link ) (1909-2005)
 
 
Emmeline Pankhurst és lányai: Christabel, Slyvia és Adela Pankhurst
Barbara Leigh Smith Bodichon (író, festő, iskolaalapító)
John Stuart Mill
Harriet Taylor Mill
Millecent Garret Fawcett
Maude Royden
Annie Besant
Sarah Grand (író, "New Woman")
Dame Ethel Smyth
May Sinclair (író)
Jane Goodall
 
Skócia:
Mona Caird (író, "New Woman")
 
Írország:
 
Svédország:
 
Finnország:
Onerva (április 28) (1882 - 1972)
 
Franciaország:
Francois Poullain de la Barre
Marguerite Durand
Anais Nin
Simone de Beauvoir (cikkeink a gender-elméletről, a Mandarinokról és az Amerikai szerelemről)
George Sand
 
Németország:
Marie Popelin (ügyvéd)
 
Hollandia:
USA:
Sojourner Truth
Sarah és Angelina Grimké
Elizabeth Blackwell (orvos)
Catherine Beecher
Carrie Chapman Catt (vezető szüfrazsett)
Winnifred Harper Cooley (író, "New Woman")
Charlotte Perkins Gilman (író)
Margaret Sanger
Alice Paul
Betty Friedan
Gloria Steinem
Susan Brownmiller
Betty Ford
Andrea Dworkin
Kathleen Hanna és a Riotgrrrl mozgalom
Jennifer Baumgardner
 
Kanada:
"Famous Five":
Emily Murphy (március 14.)
Henrietta Muir Edwards
Nellie McClung
Louise McKinney
Irene Parlby
 
Oroszország:
 
Nigéria:
 
Egyiptom:
 
Dél-Afrikai Köztársaság:
 
Új-Zéland:
 
Ausztrália:
Vida Goldstein
 
Dominikai Köztársaság:
 
Peru:
 
Argentina:
 
Indonézia:
 
Kína:
 
India:
 
 
Algéria:
Hozzászólások (0)
 

Etta Palm d’Aelders holland feminista 1743 - 1799

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Írta: Mamika 2013. május 21. kedd, 15:00

 alt
Etta Lubina Aelders 1743-ban született a hollandiai Gröningenben. Alig néhány éves, amikor apja meghal, és a családi üzletet – a többi családtag tiltakozása dacára – anyja vitte tovább, méghozzá sikeresen. Az asszonynak arra is gondja volt, hogy kislánya alapos taníttatást kapjon. Valószínű, hogy anyja példája komoly hatással volt Etta felnőttkori gondolkodására és viselkedésére.
 
1762-ben egy francia férfi, Christian Ferdinand Palm felesége lett, a házasság azonban csak néhány évig tartott, a férfi egy utazás során eltűnt. Etta 1773-ban Párizsba utazott, ahol Madame Condorcet szalonjának a tagja lett, megismerkedett a divatos eszmei áramlatokkal és minden energiájával támogatta az akkor induló feminista törekvéseket. Csatlakozott a Confédération-hoz, az első klubhoz, amelyik nőket is felvett tagjai közé, és 1791-ben létrehozta a klub női tagozatát. 
 
Az évek során Etta Aelders radikális feministává és elismert szónokká vált. Holland nyelvre fordította és publikálta Mirabeau és Condorcet műveit.   
 
Részlet egyik leghíresebb szónoklatából, amelyet 1791 nyarán tartot a Konvent előtt a nők jogairól, többezres tömeg jelenlétében:
 
„Helyreállítottátok a férfiak méltóságát jogaiknak elismerésével, hát ne engedjétek meg, hogy a nők továbbra is önkény alatt nyögjenek. 
... Ne álljatok meg félúton! A szabad ember legfontosabb erénye az igazság, és az igazság azt követeli, hogy a jog egyforma legyen mindenkihez, mint a szél és a nap. És mégis, mindenhol azt látjuk, hogy a jog a férfiakat előnyben részesíti a nők rovására, mert minden hatalom a férfiak kezében van. Mi ez? Lehet, hogy szabad férfiak, felvilágosult emberek akik a felvilágosodás és filozófia századában élnek, szentesítik a tudatlanság évszázadaiban létező elnyomást?”
 
alt
 
Etta és társai a korabeli erkölcs és szokásjog megváltoztatásáért harcoltak, a nők kiszolgáltatottsága ellen. A feminista törekvéseket nem mindenki fogadta szívesen, különösen, amikor politikai jogokat is kezdtek követelni. Amikor a jakobinusok hatalomra kerülésükkor bezáratták a női klubokat, Etta így fakadt ki „Kormányunk kiáll az amerikai rabszolgák felszabadításáért, de a férj zsarnokságát továbbra is fenntartja.”
 
1792-ben Etta Hágába utazott azzal a megbízással, hogy hozza ott létre a forradalmi követséget. A Bataafse Republiek (Batáviai Köztársaság) létrehozásakor néhány évre bebörtönözték, egészsége megromlott, röviddel kiszabadulása után meghalt.
 
 
Hozzászólások (0)
 

Atuki Turner ugandai nőjogi aktivista, a MIFUMI alapítvány létrehozója

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Írta: Mamika 2013. április 19. péntek, 14:47

alt „A nők minden napot tegyenek nőnappá azzal, hogy harcolnak a jogaikért és harcolnak az erőszak ellen. Tudniuk kell, jogukban áll megtiltani, hogy a lányukat kivegyék az iskolából vagy korán férjhezadják. Joguk van visszautasítani, hogy (megözvegyülve) a férjük fivérének tulajdonába kerüljenek, és joguk van a gyermekeik, ingó. és ingatlan vagyonuk ügyeinek intézésére.” 
 
Tizenegy testvére közül ő a negyedik, anyja Evelyn Okoth tanár, apja Lawrence Okoth mérnök. Mifumiban nem volt iskola, így Rock View-ban és Namagunga-ban járt általános és középiskolába, utána a Makerere University joghallgatója lett. Egyetemi tanulmányai utolsó két évében a vakációban szülőfaluja gyerekeit tanította, az órákat egy fa alatt tartotta. 
 
„Mély benyomást tett rám, hogy körülményeik ellenére a gyerekekben mennyi tudásszomj volt. Amikor összehasonlítottam ezt saját, az övékéhez képest kiváltságos helyzetemmel, elhatároztam, iskolát fogok nekik építeni.”
 
Ügyvédi képesítésének megszerzése után Kenyában munkát keresett, de, a családi csipkelődés szerint, férjet talált helyette, Glyn Turnert. 1990-ben Angliába költöztek, és a következő évben házasságot kötöttek. Atuki a Sojurners House munkatársa lett, dolgozott önkéntesként az UNICEF számára is. Közben új tanulmányokba kezdett, a Sheffield Hallam egyetemen kreatív írásból, a West of England egyetemen nőtudományból diplomázott. A téma iránt Simone de Beauvoir A második nem című könyve keltette fel a figyelmét. 
 
„A könyv elolvasása után kezdtem érdeklődni a gender téma, a női és emberi jogok iránt és különösen foglalkoztat a nők elleni diszkrimináció megszüntetése.”
 
Férjével közösen létrehozták a MIFUMI alapítványt, és a sikeres adománygyűjtés után megkezdődött az iskola építése. Ahogy jobban megismerkedett a gyerekekkel és az anyákkal, rádöbbent, hogy a nők mennyire ki vannak szolgáltatva. Afrikában a családi erőszaknak kitett nőknek, különösen vidéken, csak két választása lehet – eltűri vagy megszökik. Félelemben élve nem tudnak a társadalom teljesjogú tagjai lenni, egészséges és önbizalommal rendelkező gyerekeket nevelni, vagy a helyi közösségek, társaságok vezetőivé válni. 
 
alt
 
A helyi női csoportokban Atuki interaktiv programokkal dolgozik, hogy a rendőrség, bírók, tanárok és fiatalok is tisztában legyenek a családon belüli erőszak létezésével, foglalkozzanak vele, vegyék komolyan és előzzék meg. Az új közösségi formák, mint a biztonsági fórumok, tanácsadó és jogsegély központok, munkaközösségek célja, hogy vegyék észre és megfelelően reagáljanak az előforduló esetekre.
 
„Azt gondoltam régebben, hogy feminista vagyok, de amikor itt szembetaláltam magam a nők elleni erőszakkal, rádöbbentem, hogy az csak szöveg volt. Haza kellett jönnöm és tennem kellett valamit.” 
 
 
http://www.mifumi.org/
 
alt
Hozzászólások (0)
   

Gróf Teleki Sándorné "Szikra" író, feminista (1864-1937)

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2013. március 11. hétfő, 23:27 Írta: Dr. Nagy Domokos Imre 2013. március 11. hétfő, 19:58

altGróf Teleki Sándorné Kende Júlia ("Szikra"), író, újságíró, A Nő és a Társadalom, majd A Nő szerkesztője, a Magyar Írónők Körének alapító elnöke, a Magyar PEN Klub alelnöke 1864-1937
 
Kölcsei Kende Júlia (Juliska)  1864 márc. 7-én született Budapesten. Anyja a nagykállói Kállai Ida, apja (kölcsei) Kende Kanut országgygűlési képviselő volt, aki különösen fontosnak tartotta a kultúrát, a nemzeti művelődés ügyét. Júlia 1886-ban feleségül ment Teleki Sándor grófhoz (1861-1919), aki szintén foglalkozott újságírással.
 
Kende Júlia irodalomi szalont működtetett, amelyet a kor jeles személyiségei látogattak.
 
1898-ban tűnt föl A bevándorlók c. regényével, amelyben a magyar dzsentri és arisztokrácia életét festi biztos vonásokkal. Megjelent német fordításban is (1905, újra 1906). Későbbi elbeszélő és drámai művei is ebből a körből merítik tárgyukat s fő érdemük az előkelő világnak éles szemmel megfigyelt és ügyesen bemutatott rajza.

 

Ezek: Ugody Lilla (regény, 1900); A betörők (elbeszélések, 1902); Vadászat (elbeszélések, 1903); A fölfelé züllők (regény, 1904); Enyém? (a Kisfaludy-Társaságtól jutalmazott regény, 1906, új kiad. 1922); Régen (regény, 1907); A hét szilvafa árnyában (elb. 1909); Judit (regény, 1911); Nagy asszonyok élete (1912); Ez az! (regény, 1915); Tabu (reg. 1919); A nagy-nagy kerék (reg. 1923)

 

A nagyon gazdag leány c. monológja 1905. jelent meg, A tépett láncok c. dramolettját s a Káprázat c. vígjátékát a Nemzeti Színház adta elő 1903. A Petőfi-Társaságnak 1905-től a tagja volt.

Bédy-Schwimmer Rózsa köréhez tartozott, a 20. század eleji magyar feminista mozgalom jelentős alakja, A Nő és a Társadalom (1907-13) rendszeres szerzője, majd Pogány Paulával együtt A Nő szerkesztője (1914-17).

Amikor az 1920-as évek elején felmerült az "értelmiségi túltermelés"' problémája, újra meg akarták tiltani a nők egyetemi tanulmányait. Gróf Teleki Sándorné - más nőkkel együtt - feltehetően szerepet játszott abban, hogy a terv eredeti formájában meghiúsult (és "csak" numerus clausus lett belőle.)

A Magyar Írónők Körének alapítója és első elnöke. A Kör 1927. január 10-én alakult meg. ontos feladatának tekintette a fiatal tehetségek támogatását, az új irányzatok megismertetését. (Az egyesület – melynek alapítói között Kosáryné Réz Lolát, Ritoók Emmát és Várnai Zsenit is megtalálhatjuk – 1949-ben szüntette be működését.)
 
Teleki nagyra tartotta felesége irodalmi sikereit, ezt az is jelzi, hogy a nyaralójukat Szikra-laknak nevezték el. 
  
Mindkettejük sírja a Farkasréti temetőben található.
 
Források:
Révay Nagy Lexikona, XVII. 599., 1937)
 
Hozzászólások (0)
 

Kosáryné Réz Lola: Emlékezés Szikrára

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2013. március 11. hétfő, 23:25 Írta: (közzétette) a szerző unokája, Dr. Nagy Domokos Imre 2013. március 11. hétfő, 19:04

altValahányszor Szikra írói nevét leírva láttam, mindig arra kellett gondolnom, mennyire jellemző ez a név, amit választott magának. Szikra. Tűzből szálló, magas utat bejáró, sziporkázó és lassan elhunyó, sötétségbe tűnő szikra. Maga az ötlet is jellemző volt reá szellemességében, költőiségében.

Csakugyan szikra volt ő. Meleg, élettel teli, magasan szálló, saját útján messzire repülő szikra, hogy aztán lassan kihunyjon. És egy-egy szikra volt minden írása is, minden mondása, megjegyzése. Valahányszor beszélt, s hol ide, hol oda vetette eleven szemét, egy kép jutott az eszembe. Téli, sötét estéken vonat robog, s az elöl zakatoló mozdony füstjéből szikraeső csapódik ki. Itt is, ott is felcsillan egy-egy tűzpont, és elkíséri az utasokat egy darabig, akik eltűnődve és gyönyörködve néznek ki az ablakon.

Benne is mozdony zakatolt, messzi utakra induló, csodálatos gépezettel ellátott mozdony, ami messzi ismeretlen világok képzeletországait futotta be. A mozdonyvezető a földön mindig kissé idegen és mégis csodálatosan alkalmazkodni tudó lélek volt, aki csöndesen, félig szomorkásan mosolygó gúnyolódással nézte az útszélen elbaktató embereket, és bőkezűen szórta nekik a lelkében égő tűz szikráit. Ő maga is élvezte a játékot. De az igazi komoly játék, melyet életnek nevezünk, mélyen benn folyt le a lelke mélyén, ahová ritkán láthatott be igazán valaki.

Hozzászólások (1)

Bővebben: Kosáryné Réz Lola: Emlékezés Szikrára

   

További cikkeink...

1. oldal / 7