Kultúra

"Partizánwirtschaftban élek..." - emlékezés Gobbi Hildára születésének 100. évfordulóján

Figyelem! Új ablakban nyílik meg.

Módosítás dátuma: 2013. február 24. vasárnap, 00:25 Írta: Antoni Rita 2013. február 23. szombat, 16:25

Február 22-én a budapesti Vis Major klubban, az első magyar LMBT Történeti Hónap keretében, a Labrisz szervezésében pályatársai, barátai: Szegvári Katalin újságíró, Szolnoki András gyártásvezető és Szalay Krisztina színművész bejátszásokkal tarkított beszélgetéssel, Lovas Nagy Anna író moderációja mellett idézték meg a 100 éve született Gobbi Hilda alakját, többször hivatkozva Közben... című önéletírására.

Gobbi Hilda 1913-ban született Budapesten. Színiakadémia tanulmányait 1935-ben fejezte be. A Nemzeti Színház szerződtette, s a társulat tagja volt 25 éven át. 1960 és 1970 között a József Attila Színház, 1971-től 82-ig újra a Nemzeti Színház, majd 1982-től haláláig a Katona József Színház művésze volt.

Kiváló színpadi alakításai mellett, komoly szerepet vállalt a közéletben is. Kezdeményezésére jött létre a Bajor Gizi Színészmúzeum, a színinövendékeknek a Horváth Árpád Kollégium, az idős színészek számára pedig a Jászai Mari és az Ódry Árpád Színészotthon. A Színházművészeti Szövetségben, valamint a Színész Szakszervezetben sokat tett rászoruló színésztársaiért. Végrendeletében vagyona egy részéből megalapította az epizodistáknak kiosztott Aase-díjat.Tiszteletére 2001-ben alapították meg a Gobbi Hilda-díjat, a pályájuk delén túl lévő, korábban nem díjazott színészek számára.

A Nemzeti Színház ügye mindig fontos szerepet töltött be életében. A háború után fizikai munkával tevékenyen közreműködött a Nemzeti Színház újjáépítésében. A Blaha Lujza téri épület 1965-ös felrobbantása után szívügyévé vált az új Nemzeti Színház felépítése. 1983-ban a 70. születésnapjára kapott 100. 000.- Ft értékű takarékbetétkönyvének teljes összegét ajánlotta fel az új Nemzeti Színház első alapkövére. A felajánlást követően országos gyűjtési akciót kezdeményezett, amelynek során 3,3 milliárd Ft gyűlt össze. Nagy álma volt, hogy láthassa még az új Nemzeti Színház létrejöttét, de ez 1988-as haláláig nem valósult meg.

(Életrajzi adatok: http://www.magyarszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=33001 )

Az LMBT Történeti Hónapra vonatkozó rövid felvezetés után a résztvevők azzal indítottak, hogy a Közben...-t újraolvasva számos összecsengést látnak a mai politikai helyzettel, különös tekintettel a szélsőjobboldali, antiszemita eszmék terjedésére."Nem csak a színésztársadalomnak, de a magyar nőknek is szükségük lenne egy Gobbi Hildára" - jelentette ki Anna; és ahogy a beszélgetés során a legendás színésznő személyisége kibontakozott, csak egyet tudtam vele érteni.

Hozzászólások (0)

Bővebben: "Partizánwirtschaftban élek..." - emlékezés Gobbi Hildára születésének 100. évfordulóján

"Mit kezdjek egy lánnyal?" - Nőként a zeneiparban (interjú Morcz Fruzsinával)

Figyelem! Új ablakban nyílik meg.

Módosítás dátuma: 2013. január 17. csütörtök, 15:55 Írta: Dr. Barna Emília 2013. január 17. csütörtök, 15:23

Morcz Fruzsina zenei menedzsert, szervezőt, a Corvinus Egyetem és az International Business School zenei menedzsment és marketing kurzusainak oktatóját, az Org4Org Egyesület (magyarországi zenei szervezők és menedzserek szervezete) és a Zeneipari Hivatal iskola alapítóját Barna Emília kérdezte szakmai pályájáról, itthoni és londoni tapasztalatairól, valamint arról, hogyan néz ki a zeneipar női perspektívából.

Hogyan választottál pályát, milyen döntések, motivációk vezettek el odáig, ahol most vagy?

Az elmúlt két évben a munkám és az életem történései miatt mélyre kellett merülnöm magamban, ezért sokkal komplexebben látom azt is, ami a pályám felé terelt. Azt gondolom, annak, aki tanítani kezd vagy bármilyen segítő foglalkozást választ (és szerintem mind a tanár, mind a zenei menedzser segítő szakma), közelről és jól kell ismernie saját magát, a vakfoltjait és a hiányosságait, hogy valóban segíteni tudjon, ne hibázzon túl gyakran, hiszen sokak sorsa és munkája függ tőle. Persze a zenei menedzser legtöbb „munkaanyaga” is emberből van, és a szervező vagy tanár munkája pedig részben az interperszonális kommunikáció.

A legerősebb pályaválasztási motivációm egyértelműen a beat hőskorától hangmérnökként dolgozó apám volt. Az a bolondos, varázslatos, de mégis szigorú és szakmai elveken alapuló világ, amiben ő mozgott, egészen pici koromtól fogva meghatározta a látásmódomat. Apróságoktól (például nem ismerem az igazi rajongást) kezdve szakmai alapelvekig (például miért nem állunk fel a keverőállásba, ha az nincs körbekerítve és nekünk nincs passunk; vagy például koncert után nem megyünk hátra a zenekari öltözőbe, ha nincs ott dolgunk). A zeneiparról ezeket az apróságokat észrevétlenül, olyan természetességgel tanultam, ahogy egy gyerek tanul járni. Hamarabb tudtam, mit jelent a hakni, a beállás és a cájg, mint azt, hogy mi a sztrapacska vagy a komp. Apu ráadásul nagyon szerette a munkáját és egész életében, sajátos formában, tanított is – akár zenészeket tanácsokon keresztül, akár pályakezdő hangmérnököket, mintegy szakmai mentorként. Sőt, ma már az is előfordul, hogy az A38-on egy kiváló, velemkorú hangmérnök, miután megszólaltatta az általam menedzselt zenekart és odamegyek hozzá megköszönni az általa összekevert, valóban gyönyörű hangzást, azt mondja, persze, hogy jól szólt, „jó tanárom volt” – és nyilvánvalóan apámra gondol.

A hozzánk erősítőkkel, mikrofonokkal és egyéb felszerelésekkel érkező, sokszor mókás és nyitott zenészek iránt kialakult szeretetem a pályaválasztásom egy másik nagyon fontos szempontja volt. Sokat hallgattam őket, míg apám a konyhaasztalon (sehol máshol nem volt hajlandó) az erősítőiket szerelte: gyakran panaszkodtak megoldhatónak látszó, de szakmaiságon elcsúszó problémák és helyzetek miatt.

Alapmotiváció a gyerekkorom is. Apu hol Szibériában Koncz Zsuzsával, hol Kubában a V’MotoRockkal volt, tehát tőlünk sokat távol. Van egy pici korában sokszor betegeskedő és akkoriban különböző nagyobb baleseteket elszenvedett húgom. Anyám mindig azt mondta, ha ő meghal (számtalan alkalommal volt kórházban), akkor nekem kell mindent elintéznem, megoldanom és főleg megtanítanom a testvéremnek. Ez, mint egy alapprogram, mélyen belém épült, de viszonylag későn jöttem rá az összefüggésekre és ennek az elvárásnak a hosszú távú hatásaira. Azt hiszem, ez igazán női dolog. A zenekaromnak például egy nem túl bő, nem túl szűk karszalag megfelelő felragasztása közben is oktatólag magyarázom, hogyan kell csinálni – és mindig hozzáteszem: csak azért, hogyha engem elütne a busz, tudjátok.

Hozzászólások (2)

Bővebben: "Mit kezdjek egy lánnyal?" - Nőként a zeneiparban (interjú Morcz Fruzsinával)

Kónya Melinda kiállítása a kozmetikai célú állatkísérletek ellen a Fogasházban

Figyelem! Új ablakban nyílik meg.

Módosítás dátuma: 2012. december 21. péntek, 18:46 Írta: Antoni Rita 2012. december 20. csütörtök, 14:52

Abból a gondolatból kiindulva, hogy az elnyomás különböző formái összefüggnek, és az erőszak elutasítása magában kell, hogy foglalja az állatkínzás elutasítását, régóta propagáljuk honlapunkon a tudatos vásárlást, az állatokon nem tesztelt termékek használatára való áttérést. Így amikor megtudtuk, hogy a Memento Mori Egyesület "Szépséged áldozatai" címmel kiállítja Kónya Melinda festményeit, a rendezvény felkeltette érdeklődésünket.

"A képeim a kozmetika és szépségipar által végzett állatkísérletekről szólnak. Vannak még cégek, melyek mai napig állatokon tesztelnek rendkívül kegyetlen módszerekkel, pedig napjainkban bőven lenne más alternatíva termékeik előállítására. Az Interneten keresztül egy videó kapcsán találtam rá erre a témára. Ebben a videóban szereplő kismacskák szenvedése láttán döntöttem úgy, ezt nem lehet "festmény nélkül" hagyni." - írta az esemény ajánlóban a művész.

Hozzászólások (2)

Bővebben: Kónya Melinda kiállítása a kozmetikai célú állatkísérletek ellen a Fogasházban

TV-műsor ajánló

Figyelem! Új ablakban nyílik meg.

Módosítás dátuma: 2012. május 25. péntek, 19:20 Írta: Antoni Rita 2012. május 19. szombat, 19:53

Viasat History, május 20. vasárnap 10:00 - 11:00

Gyökeret verve: Wangari Maathai látomása - kenyai dok. film

"A kenyai Zöldöv Mozgalom és alapítója, Wangari Maathai története, aki első környezetvédőként és első afrikaiként kapta meg a Nobel Béke-díjat. A vidéki asszonyoknak a lepusztult környezettől való menekülésére válaszolva Maathai azt javasolta, hogy ültessenek fákat. Ezzel az egyszerű cselekedettel ezek a nők sikeresen küzdöttek az erdőirtás, a nyomor és az erőszakos politikai elnyomás ellen, és közben olyan politikai erővé váltak, amely segítette a 24 éve tartó kenyai diktatúra megdöntését. Végigkövetjük Maathai harminc évig tartó bátor munkáját, amelyet a környezet, a demokrácia és a béke érdekében végzett."

RTL Klub, máj. 20. vasárnap, 23.20-01.20

Rocky Horror Picture Show (megj. az ajánló szerkesztője nem vállalja a felelősséget :D )

"A frissen eljegyzett pár, Janet (Susan Saradon) és Brad (Barry Botstwick) az eső elől egy elhagyott kastélyban keres menedéket. A kastély ura (Tim Curry) bőrszoknyát, női fehérneműt visel és sminkeli is magát, hiszen a valóságban ő nem más, mint a távoli Transszexualis bolygóról érkezett űrlény. A házigazda éppen legújabb munkájával büszkélkedik el a megszeppent párnak, amikor kitör a fagyasztóból Eddie (Meat Loaf), az őrült motoros és közben a házi személyzet is összeesküvést sző."

Discovery World, máj. 21. hétfő, 21.55-22.50

Az utolsó 24 óra: Janis Joplin

"Mi történt Janis Joplin életének utolsó napján 1970-ben, amikor alig 27 évesen elhunyt kábítószer-túladagolásban? Együttesének tagjai és öccse adnak választ a kérdésre."

Hozzászólások (0)

Bővebben: TV-műsor ajánló