Feminista irodalomkritika
A nők kirekesztése a kánonból - egy nyugdíjas magyartanár eszmefuttatása
Módosítás dátuma: 2012. november 11. vasárnap, 15:24 Írta: Dr. Nagy Domokos Imre 2012. november 11. vasárnap, 15:06
Aktív pályafutásom mintegy felében magyar-történelemszakos tanárként dolgoztam. E tevékenységem során mindig végigkísért a kötelező olvasmányok problémája – most nem arról van szó, hogy egyes „kötelezőkkel” világnézeti okokból nem értettem egyet – hanem mert ugye a tanítványaim jó fele lány volt. És egyébként is felmerül akérdés: miért maradtak ki az iskolai oktatásból az írónők és költőnők? (Leszámítva Kaffka Margitot.) Így nagyon is egyetértettem Péntek Orsolyának a Magyar Hírlapban olvasható eszmefuttatásával:
„2012-ben talán nem ártana végre átgondolni azt, hogy mi legyen a magyar írónőkkel. Egyrészt a tantervben, másrészt az irodalomtörténetben. Ami a tantervet illeti, ha elfogadjuk azt, hogy a gyerekek nagyjából fele lány, adódik a kérdés: nekik valóban az Egri csillagok, netán A Pál utcai fiúk, esetleg a Légy jó mindhalálig hősei között kell keresniük azt, akivel azonosulni tudnak, miközben a híres – és jó – ifjúsági regények közül sem Szabó Magda Abigélje, sem mondjuk Janikovszky Éva Aranyesője nem kötelező? De idecitálhatjuk Thury Zsuzsát is, ha már ifjúsági irodalomról van szó.”
A Nagy Magyar Irodalmi Kánon« mindig is a begyemben volt gimnazista koromtól kezdve. Ami érthető is, hiszen a Kosáry-rokonság miatt ez már egyetemi éveim óta kísértett. Végül is „2009 májusában egy könyvbemutató irodalmi délutánomon így határoztam meg az irodalmi kánon lényegét egy kérdésre válaszolva:
»A hatalomhoz közel álló, és ezért a közfelfogás formálásában nagy lehetőséget kapó irodalmárok és kritikusok magánvéleménye, melyet rá akarnak kényszeríteni az olvasókra«.”
Bővebben: A nők kirekesztése a kánonból - egy nyugdíjas magyartanár eszmefuttatása
Az első Schwimmer-szoba Magyarországon - beszámoló a megnyitóról (Szeged, 2012. jún. 8.)
Módosítás dátuma: 2012. június 11. hétfő, 10:20 Írta: Dr. Juhász Valéria 2012. június 09. szombat, 11:11
„le akarjuk rombolni azt a szörnyű hazugságot, amely az emberiség felénél a tudást: szégyennek, bűnnek, a legveszedelmesebb tudatlanságot: ártatlanságnak, a szellemi sötétséget: nőies bájnak, a természetellenesen megkínzott és elkorcsosított testet: szépnek, a társadalom iránti érdeklődést modern hóbortnak nevezi.” (Bédy-Schwimmer Rózsa 1907)
2012. június 8-án Szegeden a Somogyi könyvtár Csillag téri fiókkönyvtárában megnyílt az első Schwimmer-szoba Magyarországon. A szervezők, az Együtt a Nőkért Egyesület (ENE) alapítói szándékuk szerint Magyarország számos könyvtárába szeretnék bevinni a kezdeményezést. A Schwimmer-szoba megálmodói és kivitelezői Antoni Rita, az ENE elnöke, és Retek Erika a fiókkönyvtár könyvtárosa, akiket támogattak a fiókkönyvtár munkatársai. A Schwimmer-szoba egy igen barátságos, bensőséges hangulatot árasztó kis kuckója a könyvtárnak, ahol szívesen leül a lámpaernyő alatti fotelbe olvasgatni az ember. A könyvtárnak ebbe a részébe gyűjtötték össze a magyar és a külföldi nőirodalom jó néhány alkotását, amelyek segítik a kiegyenlítettebb társadalmi gondolkodás, a női öntudat és autonómia kialakítását, kialakulását.
Bédy-Schwimmer Rózsa A Nő és a Társadalom (1907-1913) valamint A Nő (1914-17) című feminista folyóiratok főszerkesztője volt, aki igen sokat tett a magyar nők megbecsültségért, egyenrangúsításáért, érdekeinek képviseletéért és a patriarchális rendszer megkérdőjelezéséért. (Mindkét lap olvasható az interneten: http://mtdaportal.extra.hu/NET.html, http://mtdaportal.extra.hu/NO.html). A lapok célkitűzései közé tartozik, hogy megjelentessenek nőírókat, és közöljék olyan férfi írók írásait, akik foglalkoznak a nők problémáival.
Bővebben: Az első Schwimmer-szoba Magyarországon - beszámoló a megnyitóról (Szeged, 2012. jún. 8.)
A vámpírrománc indiszkrét bája: empowerment vagy a nők ópiuma? – 1. rész
Módosítás dátuma: 2012. április 01. vasárnap, 19:03 Írta: Antoni Rita 2012. április 01. vasárnap, 17:57
Mind a vámpírtörténetek rajongójaként, mind feministaként előbb-utóbb elkerülhetetlenné vált számomra, hogy ideiglenesen hátat fordítsak a klasszikusoknak és az olyan, mainstreamnek cseppet sem minősülő mai, igényes szerzőknek, mint Anne Rice, Whitley Strieber, Suzy McKee Charnas, Jewelle Gomez vagy Poppy Z. Brite; és enyhe bizalmatlanságom dacára közelebb merészkedjek a még a hipermarketekben is embermagasságú halmokban álló, többnyire vörös-fekete színekben pompázó, könnyedebb műfajt képviselő újdonságokhoz, melyek az elmúlt úgy öt évben már-már irracionális népszerűségre tettek szert, főleg fiatal nők körében.
Az imént említett szerzők szofisztikáltan, igényesen megírt, történelmileg megalapozott, morális kérdéseket feszegető, filozófiai, pszichológiai mélységekbe szántó regényei után, bevallom, meglehetős ellenszenvvel olvastam végig a Twilight Saga köteteit, és ha oktatóként, előadóként kénytelen voltam ezekről nyilatkozni, (utólag kissé szégyenkezem, de) fölényeskedő iróniával, átlátszó humorba csomagolt ítélkezéssel tettem. Sokan persze (mindkét nemből!) vigyorogva kacsintottak össze velem; de abban is biztos vagyok, hogy Meyer, L. J. Smith, J. R. Ward és más népszerű szerzők rajongói kevésbé örültek e hozzáállásomnak.
További olajat öntöttek a tűzre az amerikai feministák szigorú Meyer-kritikái, melyek kérlelhetetlenül kimutatták a regények nőellenes tartalmát; és az a tény, hogy ezzel párhuzamosan magyar kommentátorok (pl. Mörk Leonóra – A vámpír vonzásában c. kötetének szerzői) a jelenség láttán a feminizmussal kapcsolatos elmarasztaló prekoncepcióikat vélték beigazolódni. Utóbbiak ugyanis a vámpírrománc körül csapott már-már hisztérikus érdeklődést az emancipáció előtti időkre és a „hagyományos nemi szerepekre”, a férfidominanciára irányuló nosztalgikus vágynak tudták be.
Nem csoda, ha bosszankodva szemléltem a jelenséget, és úgy gondoltam, az másra sem jó, mint hogy a sokadik rúgással padlóra küldje a hazánkban egyébként is még csak kókadozó, százesztendős álmából nehézkesen ébredező feminizmust, női öntudatnövelést.(Még feltétlenül feministának sem kell lenni ahhoz, hogy egy olvasót bosszantson - nem én adtam a becenevet és a jelzőt - Béna Bella szájtátisága.)
Bővebben: A vámpírrománc indiszkrét bája: empowerment vagy a nők ópiuma? – 1. rész
A kanonizáció kirekesztő mechanizmusai nemek és műfajok szerint
Módosítás dátuma: 2012. február 05. vasárnap, 16:47 Írta: Antoni Rita 2012. február 05. vasárnap, 16:42
A klasszikus Mohácsy K.-féle tankönyvek alapján:
- a TK "helyreteszi" már az elején a tanulót, már a gyakran ostorozott detektívregényt is, és (ha egyáltalán megemlítik) tudományos-fantasztikus irodalmat (más műfajról szó sincs) a degradált "szórakoztató irodalom" területére száműzve.
- a 4 év alatt mindössze 4 női szerző kerül említése: Szapphó, Kaffka Margit, Nemes Nagy Ágnes, Szécsi Margit, közülük is csak az első szerepel a törzsanyagban részletesen tárgyalva. KM-ról csak kép van (Nyugatosok), NNÁ-ról egy apróbetűs bekezdés, SZM pedig a 4.-es kiegészítő anyagban szerepel csak.
Annyi újításra a hallgatóim felhívták a figyelmet, hogy Mary Shelley Frankensteinje emelt szinten szerepel "az irodalom határterületei" témakörben, törzsanyagban nem. Több nő az érettségi tételekben nem szerepel. (?)
- a fantasztikum irodalma egyáltalán nem képviselteti magát a középiskolai irodalomoktatásban, csak a szatirikus-abszurd formákban jelenik meg. (Gulliver utazásai, köpönyeg, Örkény, stb.)
- ha fantasztikus szerző említésre kerül, akkor csak realista művei kapcsán, fantasztikus munkásságát elhallgatják (St. Reymont, Poe, Maupassant, Babits, Jókai)
Ez ma is így van? Tapasztalatokra lennék kíváncsi!
Joanna Russ a nőirodalomról
Módosítás dátuma: 2011. január 24. hétfő, 13:39 Írta: Antoni Rita 2011. január 24. hétfő, 13:37
További cikkeink...
1. oldal / 2
