Irodalom

Rados Virág: Bántalmazó házasság (könyvajánló)

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2013. március 04. hétfő, 01:30 Írta: Antoni Rita 2013. március 03. vasárnap, 22:34

altRados Virág 2012 végén jelentkezett Bántalmazó házasság című lélektani regényével. Az írónő neve már nem volt ismeretlen: két korábbi műve, ugyanannál a kiadónál, a Bipoláris és a Visszakapott élet. Ez utóbbiak személyes életeseményekre (bipoláris depresszió, illetve a mellrák leküzdése) épülnek. A Bántalmazó házassággal nem ez a helyzet: intuitív alapon, némi utánaolvasással íródott; mégis elmondható, hogy a végeredmény olyan hiteles lett, mintha személyes tapasztalat, vagy sokéves szakmai tevékenység motiválta volna.
 
Az Előhangban felvillan egy jelenet Anna gyermekkorából: a kislány tehetetlenül hallgatja a konyhában anyja és apja veszekedését, és hiába vágyakozik a korábbi családi harmónia után. A szülők viszonyának megromlásával Anna háttérbe szorul, és a kétségbeesett szeretetvágy fiatal felnőttként is kísérti. Az egyedül maradástól való félelem méltatlan kapcsolatokra sarkallja, majd - miután abortuszra kényszerül, melynek során a kórházi bánásmód egy időre traumatizálja - partnerváltogatásra. Az önbizalomhiányát csak erősítik a környezet negatív visszajelzései, így arra a téves következtetésre jut, hogy el kell fogadnia azt, aki kegyeskedik komolyan érdeklődni iránta - akkor is, ha valójában nem találja vonzónak, és eleinte a szex sem igazán élvezetes vele. A szerény külsejű Ferkó tudományos ambíciója és kezdeti kedvessége, figyelmessége (kávé reggel az ágyba, kisebb ajándékok, szülőknek bemutatás) viszont imponál neki. Egyre jobban érzi magát az új kapcsolatban, majd bele is szeret a férfiba, így nem tulajdonít nagy jelentőséget a korai apró figyelmeztető jeleknek.
 
 

Attól a ponttól kezdve, hogy Ferkó először kimutatja a foga fehérét, számtalanszor eszembe jutott Dina McMillan De hiszen azt mondja, hogy szeret! Vagy csak uralkodni akar? című könyve: a továbbiakban ugyanis találkozhatunk az összes, potenciális bántalmazóra utaló, így óvatosságra okot adó megnyilvánulással, amelyre McMillan is figyelmezteti az olvasót.

Bővebben: Rados Virág: Bántalmazó házasság (könyvajánló)

 

Tökéletlenül tökéletes - Hadas Krisztina Egy tökéletlen anya naplója c. könyvének bemutatója

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2012. november 14. szerda, 02:16 Írta: Bucsi-Kovács Anikó 2012. november 14. szerda, 01:07

 
          altIzgatottan vártam Hadas Krisztina könyvének bemutatóját, főleg azért, mert az elmúlt hetekben – több-kevesebb sikerrel – én is igyekeztem tökéletes feleség lenni. Bár anya még nem vagyok, három hónapos friss házasként elég lendületet éreztem magamban ahhoz, hogy egyszerre birkózzam meg a munkahelyi és az otthoni teendőkkel úgy, hogy közben ne legyek slampos feleség. Huszonéves korom ellenére ez mégsem ment olyan egyszerűen, hiszen a múlt alkalommal is már a hét közepén olyan fáradt voltam, hogy zumba helyett a senior tornára estem be, és eleinte még csak fel sem tűnt, hogy rossz helyen vagyok.

Kíváncsi voltam tehát, hogyan képes megbirkózni egy negyvenes évei elején járó nő azokkal a mindennapi kihívásokkal, melyekbe én még csak most kezdek belekóstolni. Ezzel a kíváncsisággal pedig nem voltam egyedül, hiszen a könyvbemutató kezdetére már tömve volt a Kós Károly úti Alexandra könyvesbolt irodalmi kávéháza, eljött mindenki, aki Krisztinához közel áll. Felsorakozott a Naplóból ismert kollégák apraja-nagyja, Való Gábor, Sváby András, Demcsák Zsuzsa, Keleti Andrea mellett többek között jelen volt Bárdos András is, a sor pedig még hosszan folytatható lenne.

Máté Krisztina pedig nemcsak az elsőkönyves riportert faggatta, Hadas Krisztina mellett ott ült családja is: kisfiát, Zsigát férje tartotta ölében, másik oldalán lánya, Sári foglalt helyet, az est folyamán pedig Krisztina barátnője, Balázsovits Edit olvasott fel a tökéletlen anyák kedvenc soraiból.

Bővebben: Tökéletlenül tökéletes - Hadas Krisztina Egy tökéletlen anya naplója c. könyvének bemutatója

   

A nők kirekesztése a kánonból - egy nyugdíjas magyartanár eszmefuttatása

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2012. november 11. vasárnap, 15:24 Írta: Dr. Nagy Domokos Imre 2012. november 11. vasárnap, 15:06

       (A szerző Kosáryné Réz Lola unokája - a szerk.)        
 

       Aktív pályafutásom mintegy felében magyar-történelemszakos tanárként dolgoztam. E tevékenységem során mindig végigkísért a kötelező olvasmányok problémája – most nem arról van szó, hogy egyes „kötelezőkkel” világnézeti okokból nem értettem egyet – hanem mert ugye a tanítványaim jó fele lány volt. És egyébként is felmerül akérdés: miért maradtak ki az iskolai oktatásból az írónők és költőnők? (Leszámítva Kaffka Margitot.) Így nagyon is egyetértettem Péntek Orsolyának a Magyar Hírlapban olvasható eszmefuttatásával:

„2012-ben talán nem ártana végre átgondolni azt, hogy mi legyen a magyar írónőkkel. Egyrészt a tantervben, másrészt az irodalomtörténetben. Ami a tantervet illeti, ha elfogadjuk azt, hogy a gyerekek nagyjából fele lány, adódik a kérdés: nekik valóban az Egri csillagok, netán A Pál utcai fiúk, esetleg a Légy jó mindhalálig hősei között kell keresniük azt, akivel azonosulni tudnak, miközben a híres – és jó – ifjúsági regények közül sem Szabó Magda Abigélje, sem mondjuk Janikovszky Éva Aranyesője nem kötelező? De idecitálhatjuk Thury Zsuzsát is, ha már ifjúsági irodalomról van szó.”

A Nagy Magyar Irodalmi Kánon« mindig is a begyemben volt gimnazista koromtól kezdve. Ami érthető is, hiszen a Kosáry-rokonság miatt ez már egyetemi éveim óta kísértett. Végül is „2009 májusában egy könyvbemutató irodalmi délutánomon így határoztam meg az irodalmi kánon lényegét egy kérdésre válaszolva:

»A hatalomhoz közel álló, és ezért a közfelfogás formálásában nagy lehetőséget kapó irodalmárok és kritikusok magánvéleménye, melyet rá akarnak kényszeríteni az olvasókra«.”

Bővebben: A nők kirekesztése a kánonból - egy nyugdíjas magyartanár eszmefuttatása

   

„A nők imádják a fasisztákat”? – kétségbeesésem ötven árnyalata

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2012. augusztus 24. péntek, 19:55 Írta: Antoni Rita 2012. augusztus 18. szombat, 21:25

 
„A nők imádják a fasisztákat”
 

altRémes. Hajmeresztő. Elkeserítő. Nyomasztó.

Folytassam, vagy már egyértelmű, hogy E. L. James Alkonyat-fanfictionnek indult bestselleréről beszélek?

Aggaszó ténynek tartom, hogy ez a nem csak tartalmilag kifogásolható, de egyúttal gyenge karakterábrázolásokat felvonultató, sztereotípiákkal túlzsúfolt, rosszul megírt (és rosszul lefordított, de mi itt erre nem térünk ki, már megtette a leiterjakab.blog.hu) mű világszerte 40 millió példányban kelt el, és jelenleg a magyar toplistának is az élén áll. (A fogadtatásról pl. itt.)

Tartózkodni a populáris kultúra termékeitől, köztük a bestsellerektől, csak mert bestsellerek – jó mű esetén sznobizmusnak, rossz mű esetén struccpolitikának tartom. Így hát, felülkerekedve az előzetes figyelmeztetéseken („nem fog neked tetszeni”), és a tartalom ismeretében kialakult viszolygásomon, nekiláttam ennek a borzadálynak. Amit - pedig reménykedtem az ellenkezőjében -  nő írt, és amit főleg nők olvasnak…

Az eredmény? Az Alkonyat esetében még meg tudtam magyarázni, hogy, minden antifeminista tartalom dacára, miért kell(het) ez a nőknek (akit érdekel, itt elolvashatja, a tanulmány második része szól erről), de ami A szürke ötven árnyalatát illeti, értetlenül, sőt, kétségbeesetten állok a jelenség előtt. Vannak sejtéseim a népszerűség lehetséges okairól, de ha azok igazak, (még) nagyobb a baj a világgal és a nemek viszonyával, mint eddig gondoltam.

Bővebben: „A nők imádják a fasisztákat”? – kétségbeesésem ötven árnyalata

   

Az első Schwimmer-szoba Magyarországon - beszámoló a megnyitóról (Szeged, 2012. jún. 8.)

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2012. június 11. hétfő, 10:20 Írta: Dr. Juhász Valéria 2012. június 09. szombat, 11:11

„le akarjuk rombolni azt a szörnyű hazugságot, amely az emberiség felénél a tudást: szégyennek, bűnnek, a legveszedelmesebb tudatlanságot: ártatlanságnak, a szellemi sötétséget: nőies bájnak, a természetellenesen megkínzott és elkorcsosított testet: szépnek, a társadalom iránti érdeklődést modern hóbortnak nevezi.” (Bédy-Schwimmer Rózsa 1907)

 

alt2012. június 8-án Szegeden a Somogyi könyvtár Csillag téri fiókkönyvtárában megnyílt az első Schwimmer-szoba Magyarországon. A szervezők, az Együtt a Nőkért Egyesület (ENE) alapítói szándékuk szerint Magyarország számos könyvtárába szeretnék bevinni a kezdeményezést. A Schwimmer-szoba megálmodói és kivitelezői Antoni Rita, az ENE elnöke, és Retek Erika a fiókkönyvtár könyvtárosa, akiket támogattak a fiókkönyvtár munkatársai. A Schwimmer-szoba egy igen barátságos, bensőséges hangulatot árasztó kis kuckója a könyvtárnak, ahol szívesen leül a lámpaernyő alatti fotelbe olvasgatni az ember. A könyvtárnak ebbe a részébe gyűjtötték össze a magyar és a külföldi nőirodalom jó néhány alkotását, amelyek segítik a kiegyenlítettebb társadalmi gondolkodás, a női öntudat és autonómia kialakítását, kialakulását.

Bédy-Schwimmer Rózsa A Nő és a Társadalom (1907-1913) valamint A Nő (1914-17) című feminista folyóiratok főszerkesztője volt, aki igen sokat tett a magyar nők megbecsültségért, egyenrangúsításáért, érdekeinek képviseletéért és a patriarchális rendszer megkérdőjelezéséért. (Mindkét lap olvasható az interneten: http://mtdaportal.extra.hu/NET.html, http://mtdaportal.extra.hu/NO.html). A lapok célkitűzései közé tartozik, hogy megjelentessenek nőírókat, és közöljék olyan férfi írók írásait, akik foglalkoznak a nők problémáival.

Bővebben: Az első Schwimmer-szoba Magyarországon - beszámoló a megnyitóról (Szeged, 2012. jún. 8.)

   

1. oldal / 9