Gothic – a nőkért.hu új rovata (bevezető)
Módosítás dátuma: 2012. május 17. csütörtök, 18:01 Írta: Antoni Rita 2011. február 08. kedd, 17:38
A szó elsőként történelmi jelentésű: az ókori Rómát feldúló barbár törzsekre vonatkozott. A 12.-14. században épült égbetörő katedrálisok az emberléptékű reneszánsz architektúra korában kapták – degradáló felhanggal – a „gótikus” vagy (akkoriban szinonim) „barbár” elnevezést. A kifejezés a 18. század közepén (szintén nem kimondottan hízelgő megítélés kíséretében) irodalmi vonatkozást is kapott: a „józan ész korában”, az emberi tudásba, haladásba vetett vakon racionális korban megjelent az irracionalitást, felfokozott emocionalitást, álmokat, víziókat megjelenítő, az emberi elme sötét oldalát feltáró, természetfeletti jelenéseket magában foglaló irodalmi műfaj, a horror őse, a gótikus regény vagy rémtörténet, melynek divatja a romantikával bezárólag töretlen maradt. A tradíció a 19. századtól napjainkig több irodalomtörténeti korszakon átívelő írásmódként él tovább. Nevesebb gótikus alkotások: Horace Walpole: Az otrantói várkastély, Mary Shelley: Frankenstein, Edgar Allan Poe: Az Usher-ház bukása, Stevenson: Dr.Jekyll és Mr.Hyde, Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe, Bram Stoker: Dracula, Angela Carter: A kínkamra, Anne Rice: Vámpírkrónikák. A fogalom a ’70-es évektől kezdve szubkultúrára, összművészeti mozgalomra is vonatkozik (másik neve, bár nem egészen szinonimák: dark), mely tematikája, eszmeisége alapján az irodalmi szövegek kiterjesztésének tekinthető. (Zenében a fő képviselők: The Cure, Sisters of Mercy, Joy Division, Siouxsie and the Banshees, Christian Death, Lacrimosa, Sopor Aeternus, Moonspell, stb.)
„A romantikának nincs vége, elvágyódók mindig lesznek” – írta egy válaszadó 2009 nyarán a kérdőívemben, mellyel célom a magyarországi goth színtér feltérképezése volt. (Erről e-journal anyag márciusban várható.[1]) A kitöltő ezzel a mondattal remekül megvilágította a lényeget: legyen szó akár a 18., 19. vagy 20., 21. századról, a goth-ok mindig azok az emberek, akik nem találják helyüket a korban, amelybe születtek, nem tudják magukévá tenni annak domináns értékrendjét (akár a felvilágosodás túlzott és önhitt racionalizmusát, akár ma a populáris kultúra felszínességét), emiatt idegennek, kívülállónak érzik magukat, és elvágyódnak: egy (és ezt többnyire ők is tudják) túlidealizált letűnt korba (pl. a középkorba, vagy a viktoriánus Angliába), illetve egy maguk által teremtett fantáziavilágba. A goth világszemlélethez egy, a negatív oldalt is integráló sajátos esztétika, életérzés társul, egyfajta sötét romantika, mely nem fordul el az elmúlás képeitől sem, sőt adott esetben esztétizálja, erotizálja azokat. (Utóbbira legnyilvánvalóbb példa a vámpírfigura.)
A gothic gender-vonatkozásai
Talán – még ha nem is konvencionális női témákkal foglalkozunk – némi magyarázatra szorul, mit keres mindez a nőkért.hu-n?
(Az, hogy nekem, mint az egyik alapító szerkesztőnek a rémtörténetek, vámpírnarratívák képezik doktori disszertációm tárgyát, valószínűleg nem lenne elégséges ok.) Mint ahogyan a viktoriánus gótikus regény illetve a vámpírregények neves amerikai kutatója (a szintén feminista) Nina Auerbach is beszámolt róla, a feministák, genderkutatók tudományos konferenciákon idegenkedve fogadták előadásait – a goth tematika és világszemlélet nem mindenki ízlésével találkozik, mindig is egy marginális dolog volt, és az is marad; így tisztában vagyok vele, és megértem, ha új rovatunkat olvasóinknak csak egy része követi majd figyelemmel. (E helyütt szeretettel köszöntöm viszont az újonnan idetalálókat, akiket talán éppen ez a tematikai bővítés vonz ide!) Az érme másik oldala: a (legalábbis a magyar) goth nők – annak dacára, hogy a szubkultúrára egy meglehetősen hangsúlyozott, domináns nőkép jellemző,mely távol áll a populáris kultúra eltárgyiasított, megalázott nőképétől! – nemritkán idegenkednek a feminizmustól. Ennek okaként eredményeim alapján valószínűsítem a posztszocialista közegben lábra kapott hamis sztereotípiák, a feminizmust és a feminista nőket lejárató ideológia kritikátlan átvételét (sajnos még ebben a rendkívül olvasott, művelt, az intellektualitásra nagy hangsúlyt fektető közegben is), melyek eltávolító hatását a szubkultúrára jellemző kívülállástudat tovább erősíti. (Paradox módon sokszor az individualitás, függetlenség hangsúlyozása is: sokan úgy vélik – és ez sok esetben igaz is –, deklarált feminizmus nélkül is képesek egy öntudatosabb utat követni.) Ugyanakkor e helyütt fontos megemlítenem a mintámban azt a 34 százalékot (nőket és férfiakat!), akik a kedvezőtlen hazai közeg dacára támogató attitűdöt vagy azonosulást fogalmaztak meg a feminizmussal kapcsolatban. Az elutasítást nagyon sokat sztereotípiák mentén fogalmazzák meg (pl. férfigyűlölet, családellenesség, munkakerülés, jogok és előjogok egyidejű követelése – egyik sem igaz!). Legmeglepőbbnek bizonyult, hogy azon nők nagy része, akik vehemensen elutasítják a feminizmust, más válaszaikban gyakran nyilvánítottak ki (az autentikus értelemben vett) feminista értékekkel való kifejezett egyetértést.
A gothic és a feminizmus, hiába tűnhet első ránézésre úgy, hogy semmi közük egymáshoz, már az irodalmi tradícióban szorosan összekapcsolódnak. (Kb. a '80-as évektől elterjedt diszciplína a Gothic Studies, ezen belül ennek gender, azaz társadalmi nemi vonatkozású kutatása - hazánkban még kevesen képviselik ezt az irányt.) A műfajnak számos női képviselője volt annak születésekor, a 18. században (pl. a rendkívül népszerű Anne Radcliffe, továbbá Clara Reeve, Maria Edgeworth, Anna Laetitia Aikin-Barbauld – magyarul sajnos csak utóbbitól jelent meg a „Sir Bertrand – töredék” c. rövid írás). A korai rémregény esetében valójában a nők többségéről beszélhetünk mind az írók, mind az olvasók körében (nb. a szerző az implikált olvasót leggyakrabban „hölgyem”-ként szólítja meg) – a társadalom konformista tagjai a jelenséget ártalmasnak találták, és igyekeztek elfojtani. Nem csoda, hiszen a rémtörténet – különösen a patriarchális konvenciókkal, ha kell, szembeszegülő, az őt elnyomni igyekvő rémúr (villain) elől elmenekülő, ennek érdekében a sötétségtől, magánytól, ismeretlen földalatti járatoktól, kriptáktól, természetfeletti jelenésektől sem visszariadó bátor hősnő alakja (nb. még ezekhez képest is a rémület legfőbb forrása az őt elnyomni, birtokolni, megerőszakolni akaró férfi!) – igencsak eltért a nők számára alkalmasnak tartott, őket önalárendelésre, önmegtagadásra, vallásos áhítatra, feltétlen engedelmességre intő könyvektől. (Ann Radcliffe pl., fordulatokban gazdag, izgalmas regényeivel ellentétben meglehetősen eseménytelen, konvencionális életet élt. Talán az egyetlen nem konvencionális elem, hogy – noha kora nem kultiválta az írói ambíciókat tápláló nőket – éppen férje biztatta az írásra, művei kiadatására.)
„A gothic, írja Mark Jankovich, egy alternatív nőképet nyújtott, mely nem a tudatlanságon és az áldozatszerepen, hanem a tudáson és az önérvényesítésen [self-assertion] alapult.” (Jankovich, 1992, 24.) Olyan is akad, aki Ann Radcliffe leghíresebb regényét, a Mysteries of Udolphót az első feminista regénynek nevezi, mivel a női Bildung, az önmagáról való (előle elrejtett) tudás keresése, a passzivitás, engedelmesség elvárásával való szembeszegülés igen domináns elem benne. Az alternatív nőkép mellett a műfaj kritika alá veszi a mainstream társadalmi normák férfiképét is: a gótikus regény több kritikus szerint a rémúr megbuktatása folytán a hegemón (elnyomó) maszkulinitás, hímsovinizmus kritikájának is felfogható (pl. Hendershot); miközben a szintén klisé-figurának számító hős személyében egy alternatív (nem elnyomó) maszkulinitást is felvázol.
Az irodalomkritikában a mai napig vita tárgyát képezi, hogy a klasszikus gótikus regény konzervatív, tehát a korabeli társadalmi viszonyok fenntartását szolgálja; vagy szembefordul az uralkodó értékekkel, nonkonformista, felforgató, progresszív. Fentiek fényében genderszempontból mindenképpen utóbbi látszik valószínűbbnek – a rovat további cikkeiben ezt különböző irodalmi művek bemutatásán keresztül fogjuk igazolni.
Addig is ajánlom az érdeklődők figyelmébe ezidáig megjelent, kapcsolódó írásainkat:
Felhasznált irodalom:
Davenport-Hines, Richard. Gothic. Four Hundred Years of Excess, Horror, Evil and Ruin. NY: North Point Press, 2000.
Hendershot, Cindy. The Animal Within: Masculinity and the Gothic. Ann Arbor: The University of Michigan Press, 1998.
Jankovich, Mark. Horror. London: B. T. BAtsford, 1992.
[1] Már megjelent: „A romantikának nincs vége, elvágyódók mindig lesznek” – A szubkultúrakutatás új útjai és a mai magyar goth színtér (Antoni Rita és Gál Attila in Jancsák Csaba szerk. Pillanatfeltételek a kelet-európai ifjúságról, Szeged, Belvedere-Meridionale, 2009, 249-65.)
