Férfiakért.hu
Feminista férfiszerep: hogyan vegyünk részt
Módosítás dátuma: 2012. október 30. kedd, 20:20 Írta: Dányi Dani 2012. szeptember 20. csütörtök, 12:48
Az elmúlt napokban sok indulat, sok felhajtás és figyelem övezte a családon belüli erőszak kérdéseit, és erről írtak is eleget, sokan. Amikor így előtérbe (erőtérbe?) kerül valami, lehetősége nyílik mindenkinek, hogy új módon viszonyuljon hozzá. Nekem hosszú közös múltam van a családon belüli erőszakkal és a feminizmussal, és ez gyakran kényelmetlen, magányos és elszigetelő folyamatnak bizonyult. Férfiként nagyon ritkán nyílik alkalmam tájékozott, támogató, vagy legalább nyitott férfitársakkal kibeszélni a női egyenlőséget, mint férfitémát. Pedig nyilvánvaló, hogy ez sok férfit érint, ha nem is rögtön mindet, de egyre többünket. Szeretném párbeszédre és közös gondolkozásra hívni a női egyenlőséget támogató férfitársaimat, és ehhez leírok most néhány gondolatot.
Úgy hiszem, a legalapvetőbb társadalmi ellentét a hatalom mentén, az elnyomók és az elnyomottak között húzódik. Sok fajta elnyomás létezik, és van, ami már a születéstől elkezdődik. Alapvető felismerés, hogy férfiként nemi alapon privilegizált helyzetben vagyunk. Több elismerést, több szabadságot, több hatalmat kapunk, mintha nőnek születtünk volna - ez ellen mit sem tehetünk, ha nem ismerjük fel. Persze attól, hogy felismerem, még ugyanúgy privilegizált élettel a fülem mögött állok oda részt venni az elnyomás megszüntetését célzó folyamatban.
Nem a feminizmus árt a férfiaknak (cikkfordítás)
Módosítás dátuma: 2012. június 25. hétfő, 16:06 Írta: Jo T, fordította Page 2012. június 25. hétfő, 11:51
Tagadhatatlan, hogy a férfiakat elnyomás alatt tartják bizonyos kulturális normák. Ezek azt mondják nekik, hogy nem szabad nyíltan kifejezni az érzéseiket, hogy csak nagyon korlátozott módjai vannak, hogy "elfogadható" módon kifejezzék a férfiasságukat, ráadásul az egyet nem értés az uralkodó felfogással, hogy mi "férfias" és mi nem, igen kellemetlen következményekkel jár számukra. Olvastam a "Nem, komolyan, mi a probléma a férfiakkal" c. cikket, és egyetértek azzal, amit ott írtak a férfikaról, "férfiasságról" és azokról a problémákról, amik a patriarchátusban kizárólag a férfiakat érintik. Szintén úgy találtam, hogy Tony Porter "A Call to Men"c. beszéde megindító, pontos, és nagyon releváns. (Porter az ún. "férfidobozból" való kitörésre, azaz a hagyományos, macsó "férfiasság"-fogalmon való felülemelkedésre biztat.)
Azonban Elizabeth Day nemrégiben a témában megjelent cikke ("Lemaradnak az iskolában, és kegyetlen tréfák céltáblái - a férfiak az új "második nem"?) - mely a nők online térhódítását gyűlölő "férfijogi mozgalomhoz" kapcsolódik - nem csak hogy csúsztat, hanem potenciálisan veszélyes. Túlnyomó részben a Férfijogi Aktivisták által képviselt antifeminista nézőpontot hangoztatja.
Mielőtt elkezdeném a kritikát, rá kell mutatnom arra, hogy Melissa a "Shakesville" oldalonnagyszerűen elmagyarázza, mi a probléma a cikk szemszögével: "nem a nők az elsődleges kapuőrei annak a baromságnak [azaz a patriarchátusnak]. Hanem más férfiak."
Nem a feminizmus árt a férfiaknak, hanem a patriarchális berendezkedés
Írta: Antoni Rita 2012. június 22. péntek, 11:24
APÁK NAPJA ALKALMÁBÓL
Módosítás dátuma: 2012. június 20. szerda, 08:10 Írta: rd 2012. június 19. kedd, 22:07
Az igazi férfi profeminista - Nőnap kapcsán az egyenrangúságról
Módosítás dátuma: 2012. március 08. csütörtök, 10:45 Írta: Gyenese Andrea 2012. március 08. csütörtök, 10:15
-Milyen hatásokra váltál magadat profeministának valló férfivá?
- Egy beszélgetés során lett nyilvánvalóvá számomra is, hogy profeminista vagyok, hisz feminista csak nő lehet. A címkék nem tudom, mennyire fontosak, bár az igaz, hogy mindenkinek meg kell jelölnie magát valamivel. Egyrészt van ebben egy erős családi vonalam. Az anyukám egy lázadó, értelmes, tanult, szívesen aktivistáskodó nő, aki hippi módon fogja fel az életet, azaz mindig kiállt a saját dolgaiért, és figyelt arra, hogy ne lehessen elnyomni. Ráadásul nem vette figyelembe, hogy milyen következményei lesznek ezeknek a dolgoknak. A másik oldalról apám pedig nagyon tisztelettudó, pozitív gondolkodású ember, akinek mély morális elhatározásai voltak egész életében. Ezért nálunk a családunkban mindig alapérték volt, hogy támogassuk azokat az embereket, akiknek nincs olyan szerencséjük, mint nekünk. Másrészt, alig emlékszem, hogy lett volna olyan ötletem, amit ne támogattak volna a szüleim, azaz szabadon élhettem a saját értékeim, gondolataim mentén. Kialakult a saját értékrendem, az a vezérlőelv, amiben én nagyon hiszek: a társadalmi aktivitás és az, hogy akinek több van valamiből, mint pénz, idő, vagy könnyebb körülmények, annak felelőssége ebből visszaadni a társadalom tagjainak. Ezt nyilván lehet csinálni aktivizmussal, de szerintem éppoly fontos része az is, hogy ezekről a témákról beszéljünk, és akinek arra van lehetősége, hogy hangot adjon a véleményének, az tegye meg.
Az én életemben ez az önkénteskedéssel kezdődött az Amnesty International-nél, itt kerültem kapcsolatba LMBT ügyekkel, és ezeken keresztül feministákkal. Belecsöppentem egy zseniális pilot képzésbe is. A képzés mélyen önismereti jellege miatt előjöttek azok az emlékképeim, amikor az életemben a nemi szerepek miatt engem is sérelem ért. Nem vagyok egy macsó típus és az iskolában is sokszor mondták, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezem, mint a lányok, inkább érzelmileg közelítek meg problémákat. Arra is emlékszem, hogy többször elhangzott az a mondat rám vonatkoztatva, hogy egy férfi nem viselkedik így. Számomra akkor ezek érthetetlen dolgok voltak, és rosszul estek. Volt olyanra is példa, hogy éreztem, legszívesebben elsírnám magam, de nem tettem, mert bennem volt ez a fiúk nem sírnak dolog. Igaziból mondhatjuk azt, hogy az egyetlen hátrányos megkülönböztetés, ami egész életem során ért az a nemi sztereotípiákhoz köthető.
Bővebben: Az igazi férfi profeminista - Nőnap kapcsán az egyenrangúságról
További cikkeink...
1. oldal / 2
