Szép pár: a homofóbia és a képmutatás – avagy gondolatok a közelgő melegfelvonulás előtt
Módosítás dátuma: 2009. szeptember 04. péntek, 14:04 Írta: Antoni Rita 2009. szeptember 04. péntek, 13:23
Mivel a feminizmussal kapcsolatban az egyik elterjedt sztereotípia, hogy a feministák mind leszbikusok, tisztában vagyok e cikk kockázataival egy feminista honlapon, mégis úgy döntöttem megírom. Nem csak leszbikus nőtársaink miatt. Hanem azért is, mert hiába állítják egyes meleggyűlölők, hogy „túl nagy a tolerancia, a média is tele van melegekkel” – a valóságban az ember azt látja, hallja, hogy a csapból is a homofóbia folyik. Köpködő, agresszív, asztalt verő homofóbia – mellyel csak annyi baj van, hogy következetlen, ellentmondásos és hazug.
A cikk témája igen meglepő körülmények között merült fel, a legutolsó helyen, ahol számítottam volna rá: épp black metalt hallgatni támadt kedvem, és arra gondoltam, ezúttal újrahallgatom a második hullám képviselőit. Zenehallgatás közben a neten is rákerestem egy-két zenekarra, és min akadt meg a szemem? A Gorgoroth „énekese,” Gaahl bevallotta, hogy meleg! Nem friss a hír, 2008-as, de eddig nem tudtam róla. Gaahl fényképe láttán az ember mindenre gondolna, csak erre nem: ez a magas, jó kiállású, szolid hullasminkes, fekete ruhás, bőrnadrágos, érces hangú fiatalember a töltényövével és a maga szegecses alkarvédőivel – függetlenül attól, hogy mennyire underground a stílusa – és azzal, hogy egy magazinban „a világ leggonoszabb élő emberének” titulálták, a macsó férfiasság szobra is lehetne.
Gaahl sokat tett a melegekért és a melegekkel kapcsolatos sztereotípiák megdöntéséért azzal, hogy – mint egy blogger nagyon helyesen fogalmaz –, „ebben a meglehetősen intoleráns közegben” meglépte a „coming out”-ot, ráadásul – stratégiailag, vagy a véletlen hozta így? – ezt akkora időzítette, amikor már jócskán letett valamit az asztalra – így a legelvetemültebb homofóbnak is nehéz feladat elutasítani, ha szereti az általa művelt zenét. Ugyanakkor, amit én észlelek a hazai black metal színtéren, az az, hogy erről mindenki mélyen kussol. Talán úgy vannak vele, csak a zene számít? – még ez lenne a jobbik eset. Vagy inkább ennyire zavarbaejtő, hogy újabb ex-szélsőjobbosról ilyen információ került napvilágra? Nahát, nahát – az említett bloggerrel együtt „én csak egy kávét kérek” - és miközben elkortyolgatom, sorra veszem a mai, magyar homofób közeg ellentmondásait.
Kezdjük a homofóbok egyik kedvenc érvével: „milyen példa ez a gyerekeknek” – ellenben az cseppet sem probléma a meleggyűlölők számára, hogy az milyen példa a gyereknek, ha úgy nő fel, hogy az apja veri az anyját, vagy, enyhébb esetben „csak” a család rabszolgájaként kihasználja, rásózva a házimunka és a gyermeknevelés egészét. (Utóbbi tekintetben borzasztóan makacs a magyar közvélemény – mintha az egy szép megőrzendő hagyomány lenne, hogy míg a ’zasszony majd’ megszakad, a férj sörrel a kezében TV-zik, vagy a barátaival van, ami persze a nőnek „nem jár.”) Egyébként meg senki nem mondta, hogy a gyereket kötelező a pride-ra elvinni.
Másik gyakran hangoztatott tévhit: „ez természetellenes, beteg” – ellenben az, úgy tűnik, cseppet sem természetellenes és beteg a meleggyűlölők számára, ha egy tisztességes heteroszexuális (árja fehér stb.) férfi egy nőt megver, megerőszakol, mert húzta az agyát, mert visszabeszélt, mert szakított vele, mert azt főzte vacsorára, amit, vagy mert egyszerűen akkor ott volt. A meleggyűlölők számára a nők elleni erőszak csak akkor probléma, ha cigány követi el. Azzal, hogy a nők elleni erőszak példáival támogatják meg fajgyűlölő kirohanásaikat, azt próbálják olvasóikkal elhitetni, hogy magyar férfi soha az életben nem tesz ilyet. Vagy ha igen, hát a 'zasszony biztosan rászolgált.
Ellenérvként szokták még felhozni a meleg férfiak közti anális szex negatív esztétikai értékét, nem győznek mindenféle degradáló szót kitalálni ennek kapcsán a homoszexuális férfiakra – mintha nem lennének a melegek közt is szép számmal olyanok, akik egyáltalán nem hívei az aktus e formájának! – ellenben örömmel nézik a pornófilmeket, ahol a szereplő nők eltárgyiasított testének minden egyes nyílása csak és kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a szent falloszt – minél több, és minél extrémebb módokon, kombinációkban befogadja.
A meleggyűlölők degeneráltnak és rondának bélyegzik a leszbikus nőket, amennyiben azok nem húsz évesek és nem törekszenek arra, hogy megfeleljenek korunk szépségideáljának – ellenben mind kigúvadt szemekkel, csorgó nyállal nézik a leszbikus elemeket is tartalmazó erotic live show-kat, lelkesen maszturbálnak leszbikus pornóra, és kötve hiszem, hogy visszautasítanák a barátnőjüket – ha van nekik –, ha egy másik lányt is be akarna vinni a közös ágyukba.
A meleggyűlölők nagy része azzal védekezik, hogy tőle a melegek azt csinálhatnak, amit akarnak – de a négy fal között, ne vonuljanak az utcára, még a Pride egyetlen napjának pár órácskájára sem. Ők viszont fenntartják maguknak a nyilvános tér kihasználásának és a feltűnés keltésének a jogát, nagy tömegekben az utcára vonulnak, és viselkedésük cseppet sem kevésbé „feltűnő” és botrányt keltő, mint az általuk becsmérelt melegeké.
Egy ismerősöm azzal érvelt, hogy idegesítette a melegfelvonuláson a Bibliával vonagló meztelen férfi látványa, mert ő keresztény nevelésben részesült, és ez sértette. Na jó, jó, értem én – de ha, tegyük fel, apácafátylat viselő nő lett volna a táncos, hatalmas szilikonkeblei közt feszülettel?
Végül: a meleggyűlölők paranoiás módon feltételezik, hogy a melegség már attól terjed, ha a melegek láthatóvá válnak – sőt, sokan közülük azt is beképzelték maguknak, hogy a melegeknek nincs ízlésük és éppen őket akarják…
Antoni Rita
Hivatkozás:
http://trollh.blog.hu/2008/11/01/pride_2008_gorgoroth_gaahl





