Hétköznapi történetek hálójában - Tóth Krisztina: Pixel

Írta: Kovács Anikó 2012. május 17. csütörtök, 17:01

A költőként induló majd prózával foglalkozó Tóth Krisztina novellásköteteit akaratlanul is a 2006-ban megjelent Vonalkódhoz hasonlítja az olvasó. A Hazaviszlek, jó? című kötet után a Pixel közelíti meg ismét a Vonalkód történeteinek mélységét és a kötet novelláinak összhangját. A Pixelhez hasonlóan a 2006-ban megjelent novellákban is felfedezhetjük az egységességet, hiszen minden írás alcíme tartalmazza a vonal szót, Tóth Krisztina legújabb kötete pedig a test köré szerveződik. A művek egy olyan kódrendszert alkotnak, melyek vonalhálója hétköznapi történésekből kiindulva próbálja meg behatárolni a világot annak megértéséért.

A Vonalkód és a Pixel alcíme is (Tizenöt történet, Szövegtest) egyszerű megfogalmazás, mégis fontos iránytűje lehet az olvasónak, aki az egymást követő elbeszéléseket akár novellaciklusnak, de talán regénynek is tekintheti. A Vonalkód alcímének számszerűen elkülönítő gesztusa ugyanis eltávolíthat a nagy narratíva lehetőségétől, miközben a kötet írásainak alcíméül szolgáló, zárójelben a vonal szót valahogyan mindig magukba rejtő szavak (Színvonal, Irányvonal, Bikinivonal stb.) a rejtett összefüggések meglátására szólítanak fel. Főként, ha hiszünk a fülszövegben is idézett szövegrésznek, mely szerint a törvények szövedéke néha nem más, mint a pókfonálként felcsillanó összefüggések hálója: a szálak vége az idő más-más zugába kötve. (175)

A Pixel című kötet szerkezetében és témáiban is hasonlít a Vonalkód novelláihoz, itt is jelen van egy tematikus vezérfonal, ami összeköti a műveket. Mind a harminc írás egy testrész köré épül fel, egy-egy testrész motívumként jelenik meg a szövegekben, melyek végül egy szövegtestet adnak ki, ahogyan az az alcímben is olvasható.  A harminc novellában legalább harminc szereplő jelenik meg, akik élete valamilyen módon összefonódik. A kötetben csak apró utalások alapján figyelhet fel az olvasó arra, hogy az egyik történet epizódszereplője egy másik novella főhősévé válik, vagy egy kisfiút, Misit (Tizenegyedik fejezet, avagy a boka története) egy másik írás már felnőtt férfiként, Kovaljov Mihályként (Huszonhetedik fejezet, avagy az orr története) mutat be. A sokszor bonyolult összefüggések a novellák többszöri elolvasására késztetnek, a szálak kibogozása leköti az olvasó figyelmét, sokszor olyan koncentrációt igényel, mint a szereplők kapcsolatainak felismerése Marquez Száz év magány című regényében.

Bővebben: Hétköznapi történetek hálójában - Tóth Krisztina: Pixel

Sylvia Plath: Apu

Írta: Antoni Rita 2012. május 13. vasárnap, 21:46

Bővebben: Sylvia Plath: Apu

JULIA TYIMOSENKO, AVAGY "EZ A KIS NŐ"

Írta: rd 2012. május 10. csütörtök, 14:44

Igazi megbecsülést! – Anyák napi gondolatok

Írta: Antoni Rita 2012. május 06. vasárnap, 08:50

„Királynő egy napra” – áll az egyik áruházlánc Anyák napi szórólapján.

Egy napra? Nem vagyok az ünnepek ellensége, de nem szabad elfelejteni, hogy az életminőséget a hétköznapok határozzák meg. Inkább legyek embernek tekintett (!) ember minden nap, mint piedesztálra állított királynő egy napra, a többi napon meg…?

Az anyaság nem kötelesség, hanem választás.

Tiszteletben kell tartani azt is, aki nem dönt mellette (hanem másként tesz hozzá a társadalomhoz - cikkünk a tudatos gyermektelenségről itt) – hiszen annak sosem lesz jó vége, ha valaki belső indíttatás nélkül, külső nyomásra vállal valamit! –, és álságos szavak helyett valódi tiszteletet érdemel az, aki ezt választja.

Az anyaság (az embernél) nem ösztön, hanem testet, lelket igénybe vevő munka.

Munka, mely nincs kellőképpen elismerve. Egyáltalán, munka mivolta sincs elismerve – gondoljunk pl. arra, hogy a főállású anyaság, nevével ellentétben, nem számít bele az aktív évekbe.

De a probléma sokkal hamarabb kezdődik; ott, hogy folyamatosan meg akarják vonni a nőktől a választás jogát, hogy akarnak-e anyává válni, vagy sem, és ha igen, mikor, milyen körülmények között. Az ideológia az anyát az egekbe magasztalja; de ha állásinterjúról van szó, a leendő munkaadó falfehérré sápad a nők testében elhelyezett – szerinte – időzített bomba (gy. k. méh) puszta gondolatától is.  

A nők görnyednek a nyomás alatt, hogy szüljenek (és ha lehet, persze 22 évesen, ne hamarabb és főleg ne később), különben a csúnya, önző „karrierista” billogát ütik a homlokukra – de ha valaki van olyan merész, hogy meg is teszi, mit kap érte a társadalomtól?

Bővebben: Igazi megbecsülést! – Anyák napi gondolatok

Hétvégi zeneposzt: Anyák Napja

Írta: Mihala Boglárka 2012. május 05. szombat, 10:08

Bővebben: Hétvégi zeneposzt: Anyák Napja

Beulah Henry feltaláló 1887 - 1973

Írta: Mamika 2012. április 16. hétfő, 10:04

Az 1900-as évek elejének egyik legismertebb amerikai feltalálója 1887-ben született, művészeti érdeklődésű családban. A Queens és az Elizabeth College hallgatója volt 1909-től, bölcsészeti tárgyakat tanult, később sokszor említette, hogy műszaki ismeretei hiányosak.

 

„Nem tudom eldönteni, hogy előny vagy hátrány-e műszakilag annyira tájékozatlannak lenni, mint én vagyok. Nem ismerem a szakkifejezéseket és valószínüleg megnehezítem a műszaki rajzolók dolgát, amikor megpróbálom az elképzeléseimet elmagyarázni, de az üzemekben, ahol ismernek, rendkívül türelmesek velem, talán mert hisznek a találmányaimban.”

 

Első szabadalmát, egy fagylaltkészítő gépet, 1912-ben jegyeztette be. Életműve több, mint 110 találmány, 49 szabadalom. Két céget alapított, az egyik a Henry Umbrella and Parasol Company, a másik a B.L. Henry Company of New York volt, mindkettőnek ő volt az elnöke.

 

Az 1920-as évek elején New York-ba költözött. Szállodákban lakott, élénk társadalmi életet élt, férjhez nem ment. A korabeli lapok Beulah-t gyönyörű, vöröshajú, kecses, karizmatikus személyiségnek írták le.

Beulah találmányai nem korlátozódtak egyetlen területre. Az egyik legsikeresebb a cserélhető huzattal ellátott esernyő volt, amit a hölgyek ruhájukhoz illően tudtak hordani.

A Latho zárható szivacs volt, belsejében szappannal, a gyerekek számára készült változat baba formájú volt. A szivacs gyártásához nem talált megfelelő gépet, ezért tervezett egyet.

 

Gyerekek számára sok találmánya volt Beulahnak, egyik pl. az órát tanította, a másik országismeretet, babái cserélhető parókákat viseltek, szemük színét gombnyomásra változtatták.

 

Néhány találmánya: hajgöndörítő, pumpa labdák felfújására, orsó nélküli varrógép. A Protograph olyan írógép volt, amely az eredeti mellett indigó nélkül négy másolatot készített.

 

 

 

 

Találmányai kényelmes egzisztenciát biztosítottak Beulah Henry számára. Életének jórészében szállodákban lakott, leggyakrabban New Yorkban, a Hotel Victoriában. Sok minden érdekelte, a Museum of Natural History, Audubon Society, League for Animals tagja volt, festeni is szeretett. Egész életén át tevékenykedett, utolsó szabadalmát 1970-ben, 83 éves korában jegyezték be. 

BETLEN ANNA RITKÁN SZÓL

Írta: rd 2012. április 15. vasárnap, 09:23

Saját fürdőszoba

Írta: Pál Mónika 2012. április 13. péntek, 21:28

Annak, aki csak felületesen tájékozott az amerikai történelemben, meglepő lehet, hogy a feketéket még a „civilizált” 20. század második felében is úgy kezelik fehér munkaadóik, mintha a rabszolgafelszabadítás meg sem történt volna. A filmben elsősorban azoknak az afro-amerikai nőknek az életét ismerhetjük meg, akik háztartási alkalmazottként dolgoznak a fehéreknél. Főznek, takarítanak, gyerekeket nevelnek, tehát bejárónőnek is nevezhetnénk őket; a valóságban azonban minden szempontból alacsonyabb rendűnek számítanak. Engedelmeskedniük kell munkaadóiknak, el kell tűrniük a megalázó bánásmódot, különben
könnyen előfordulhat, hogy nem lesz munkájuk. Mások gyerekeire vigyáznak, miközben saját
gyerekeiket kénytelenek másra bízni.

Bővebben: Saját fürdőszoba

Nőies bátorság

Írta: Antoni Rita 2012. április 08. vasárnap, 17:04